"A festmény pazar színvilága az andalúziai nyár varázsát jeleníti meg. Az absztrakció gerincét a hideg meleg árnyalatok összepárosítása adja, melyek a kompozíció csodás formavilágába belesimulva fokozzák egymás ragyogását, s egy harmonikus képi világot teremtenek meg... A napkorongot, mint éltető fényforrást nem látjuk külön kiemelve a képen, ezt a felülről bekúszó vakító szín töredék szimbolizálja, amely megvilágítja a kompozíciót... S ez a kápráztató szín nyaláb a vászon pórusain szétáradva a tónusok esszenciáját előcsalogatja, s rendezi egységbe a túlcsorduló színfolyamokat. A képmező alsó szakaszából felfelé irányuló, magasba törő narancsszínű alakzatok iramodnak meg... Égig érő, nyújtózkodó mozgásukkal hatalmas energiával töltik meg a vásznat, melyet az idomok függőleges tagoltsága csak tovább erősít. Citrom és narancsligetek sejlenek fel előttünk... Szinte érezzük bódító illatukat, a délövi nap simogató melegségét... A kékes, kristályosan ragyogó ég hűsítő nyugalmával tölti ki a felhevült formák közötti szüneteket, s a képi egyensúlyt megtartva bölcsen omlik szét a kép felső szakaszán. Az itt-ott felbukkanó sötét foltok komorsága erejét veszti a kék és narancs dominanciája mellett, ezen mélyebb tónusok megjelenítése is arra igyekszik, hogy kontrasztot teremtve a narancsos izzás erejét fokozza. Az átütő erejű absztrakció lelkünket felderítve indítja útjára képzeletünket." Dr. Hájer Szilvia - művészettörténész