A Római császárság kora

a történelem és legendák nyomában

II. rész


BELSŐ HASZNÁLATRA



Germanicus  Iulius Caesar - a legnagyobb császár, aki soha nem uralkodott Rómában 
(Germanicus Iulius Caesar - The Greatest Emperor who ever reigned in Rome)

  • 120 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás csak a kiállításon vásárolható meg

A különleges műalkotás sajátos formahatárai és sokatmondó színkultúrája Germanicus Julius Caesar mítoszán keresztül a Caesar dinasztia sorfordulatokban bővelkedő legendáját helyezi fókuszába. A mester a képmezőt két domináns részre osztja, alulról egy szabálytalan szélű karakteres erőtömeg emelkedik ki a festővászon síkjából. Nagy erejű, sűrűn megfogalmazott színértékei provincia-szerző hadjáratok, a foltmozgásokban történelemformáló, drámai jelenetek sorakoznak. Határozott szerkezeti ütembeosztása katonai események dinamikáját mutatja. A kontrasztokban bővelkedő kivitelezés Pannónia, Dalmátia, Gallia és Germán hadszintereket ábrázol, a finom vonalmozdulatok katonai szimbólumokat is rejtenek magukban. A sötét tömeg zord felszínén két hangsúlyos, szúrós forma tör fel a magasba, mely egy attikai típusú sisak két tolldíszének motívuma. A bal oldali gyöngyházfényű sötétségből egy legionarius arca tekint ki, a foltmintákban szúrólándzsa és sodronypáncél kontúrjai is felfedezhetőek. A hatalmas, vérrel átitatott textúra a Teutoburgi erdőben lezajlott kegyetlen mészárlásra utal, melynek vesztőhelyét Germanicus tárta fel. A hősi halált halt légiók hamvait a bátor hadvezér a Mindenható végső oltalmába ajánlva az erdőben szétszórta, ez a kegyeletadó szertartás a vörös alakzatot övező gyöngyházfényű reszletekben látható. A két magasba csúcsosodó alakzat többes szimbólumként itt újabb jelentést kap: Germanicus a légiók védőisteneit, a birodalmi sasszobrokat visszaszerezte, s a vérengzésben elnehezedett madárszárnyak újult erőre kapva az ég felé mutatnak. Az absztrakció felső részén a súlytalanság szuggesztióját keltő mennyei fényesség glóriaként borul a masszív tömb fölé. Vakító csillogásának aranysárgán szétomló teljessége Germanicus igéretes jövőjét, s majdani emperor rangját visszhangozza. A ragyogó felület háborítatlan tündöklését azonban a súlyos színtömeg nyomasztása egyre jobban megzavarja, s a tükörfényű felületen feszültséget keltő árnybarázdák indulnak meg. Germanicus trónféltés miatt mérgezés áldozata lett, rövid életének csillaga idő előtt a mélybe hullt, s Róma fénylő égboltján dicső császárként soha nem ragyoghatott fel. A kompozíció lezárásaként a festőművész ismét a két feltörő formára irányítja a tekintetet, melyek motívuma a Caesar dinasztiát végigkísérő átkot idézi fel. Az aranyfelületen két éles tőr körvonalazódik, a legendák szerint Brutus a nevelőapját, Caesart ugyanazzal a tőrrel sebesíti meg, mellyel később a saját életét is kioltja...S ezzel a dinasztia sorsát örökre megpecsételi.



A Vesta szüzek kertje (Atrium Vestae)

  • 75 x 25 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

A lírai hangulatú műalkotás  egy ókori kegyhelyet ábrázol. A sűrű szín-nyalábokkal tagolt képmező mennyei fényben megtisztuló felülete a legfőbb világosság, az isteni tűz bölcsője. Az aranypermettel megszentelt terület érlelő ölelésében a dúsan felrakott festékrétegek a tűz őrzőinek csodálatos kertjét jelenítik meg. A "Vesta szüzek" rend papnői királyoktól elrendelve három évtizedig tartó szolgálatra lettek felesketve. Türelemben és alázatban megnemesült, halk szavú beszédjük a legellenállóbb színkaraktert is belátásra bírja, dallamos énekhangjuk a legzordabb formák éleit is elsimítja. Lakóhelyük a Vesta kolostor volt, melynek belső udvarában egy csodálatos templomkert illatozott, mellette égi forrással töltekező medence csobogott, szikrázó kristályvize rózsa lugasokat öntözött. Az éles határokat elmosó ecsetkezelés a Vesta szüzek természetfölötti tudását szimbolizálja, varázs mágiával gyógyító érintésük, léleklátó tekintetük a szent tűz megtartására képes mennyei adomány. A színpompás textúrán a mélység torkából felhangzó éjfekete akkordok a szüzek sötét óráinak súlyos perceit visszhangozzák, igazgyöngy hullással megeredt könnyeik eltemetett álmaikat siratják. A vizes hatást keltő tükörfelszínen vérvörös hangsúlyok is felsorakoznak, figyelmeztető jelenlétük a szüzességi fogadalom megsértésének következményére emlékeztet.



Az örökbefogadott - Antoninus Pius uralkodása 

(The Adopted - Reign of Antius Pius)

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A kompozíció gondosan összeválogatott színértékei a teremtett világrend ősi harmóniájával csendülnek össze. A képmező varázslatos festői nyelvezete a Római Birodalom legbékésebb éveit idézi meg, Antonius Pius uralkodása alatt járunk. A festmény bal oldalán három büszkén magasba emelkedő színtömeg látható, a határozott természetű, térbeli hatást keltő vezéralakok a birodalom irányításának alappilléreit jelenítik meg: a színpompás forma együttes a politika, kultúra és vallás egységének stabil összefonódása. A szabadjára engedett fényözönben felragyogó tömegek átjárhatóak, s folytonosságot biztosítva növekednek egymásban. A Napisten éltető melegével töltekező oszlop csoport újabb és újabb formákba rendeződő színhajtásokkal terjeszkedik. Antoninus Piusnak a gazdaságot és művészeteket is érintő intézkedései virágzó, jólétben bővelkedő birodalmi életteret eredményeznek. A festmény felső sávját a mester a napnyugta színeivel dekorálja, a rőtnarancs felszínt áttüzesítő lángnyelveket józanságra intő színarany fellegek szelídítik meg. Az absztrakció erősen megvilágított felületét az istenek aranyból szőtt palástja borítja, melynek fénylő felszinén a mester a formák meggyőző erejét kihasználva egy döntő fontosságú jelenetet vet vásznára. A türkizkék szögletes alakzat a Római Béke, a Pax Romana állapota, mely fennmaradásának záloga a császári utódlás biztosítása. Ezt a folytonosságot a függőlegesen aláhulló sötétkék szinmenetek oldják meg természetes utódlással, illetve ennek hiányában egy legis actio-val...vagyis az örökbefogadás szertartásával, melyet az áttört anyagú, erősen megfogyatkozott sötétkék téglalapot sejtető alakzat jelenít meg, közepén egy vörös négyzettel. Az adoptio egy ünnepélyes, törvényekhez kötött esemény volt, Antonius Piust a bölcs Hadrianus császár fogadta fiává, s jelölte ki utódjául. A motívumgazdag absztrakción egy zseniális művészi fortélyt figyelhetünk meg, amely Antoninus Pius kormányzását tökéletesen szimbolizálja: a festőművész az erős alapzatú, masszív formák stabilitását és a térbeli lebegés könnyed ábrázolását az alkotáson belül úgy képes összehangolni, hogy az a kiegyenlítő igazságosság törvényeit szolgálja.




Az ítélet - A zsidók királya Poncius Pilátus előtt

(The Judgment - The King of the Jews Before Pontius Pilate)

  • 120 x 80 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A kivételes szépségű festmény ösztönösen megnyilatkozó formakultúrája és az egymásrahatásukkal összekapcsolt színértékek egy drámai jelenetet vetnek vászonra. A festői elgondolás fő disztinkcióját a kompoziciós egységet kettéhasító törésvonal adja, mely a pallosjoggal felruházott Poncius Pilátus végzetes döntését mutatja. A zsidó Nagytanács nyomására Júdea helytartója a ítéletet kimondja, mely az eget és földet megrázó kozmikus erejű tragédia: Jézus kereszthalála. Az idők szövetén végigfutó vörös folthangsúly a történelem legnagyobb bűnét példázza, a Fent és Lent összekötettésében feljajduló jelenetben a Mindenható egyszülött fia vérével váltotta meg az emberiséget. Az izzó folyamot végigkisérő gyöngyházszinű vízióban az isteni szeretet áhitata, s az örök jóban megtartó kegyelem üdvösségszerző áldása tükröződik vissza. A festőművész a finom színlehetőségekben és vonalmimikákban rejlő kifejezőerővel ezt a döbbenetes jelenetet érzékeny meglátásokban fogant elevenítő hűséggel jeleníti meg. Az átgondolt logikai konstrukcióval felépített absztrakció a pogány bíró és a zsidó király párbeszédét jellemábrázolással párosítva illeszti az egymást követő eseményláncolatba. Az arany négyzetekre tagolt alsó képmező az evilági törvények képmutató valóságát mutatja, a töredezett tükörfelszínen lévő réseket az álnokság és hazugság mélyíti tovább. Bal oldalt egy szabálytalan körvonalú szürke hangsúly szinte belefolyik a rácsok közé, alakváltoztatásának irányát az emberi törvényekkel szembeni meghódolás kötelessége irányítja. A mester ezzel a bizonytalan folttal Pilatus jellemét szemlélteti. Az arany textúra jobb oldalán egy robusztus oszlop monumentális ékezetként emelkedik ki az egysíkú földi létből, Jézus alakja látható. Törvények fölé emelkedő, rendíthetetlen méltósággal álló tömege a mennyből érkező lélek megtestesülése, akinek égi rendeltetése a földiek szolgálata, s az igazság általa emelkedik mindenható érvényre. A finom bézs tónusokkal fedett textúra átmenetet képez a földi élet, s a mennyek birodalma közt, anyaghoz nem kötött megtisztító békesség járja át a teret. Az ünnepi lassúsággal felszálló szellemek a kristályvizű, kéken csillogó barnás aranyparton átlépve egy ezüstszürke színmezőre érkeznek, melyet a gondos ecsetvonások halvány kontúrokkal alig látható négyzetekre tagolnak. A festmény felső szakaszának szürkés gomolygása az örökkévalóság atmoszféráját teremti meg, a sötétebb részletek tömör intelmekkel figyelmeztetnek... S itt helyezkedik el a drámai lelkületű előadás legfontosabb mozzanata: egy csodálatos arany négyzet, mely az isteni törvény egyetlen igazságának motívuma...A kezdettelen és végtelen tudás, a mindenség felett álló őseredeti egység, aki életet adott a létezőknek. A történetmesélő formákon túlmutatóan a katartikus erejű műalkotás vezérgondolata: az igaz és hamis szimbolikus szétválasztása.



Liget Ariciában - Egeria és Diana igaz története

(Grove in Aricia -The True Story of Egeria and Diana)

  • 100 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás csak a kiállításon vásárolható meg

A lírai finomsággal szétomló folt-sejtelmek tónusharmóniái a római isten-hiedelmek, babonák és szellemek világába vezetnek el bennünket. A mesélő kedvű színfoltok az égi birodalmat fürkésző Numa király körüli legendákat egy csodálatos természeti látványba olvasztják. A festmény elmosódott sziluettekbe omló felülete misztikus mezőket, lugasokat, éltető forrásokat és berkeket idéz meg. A szétszórtan megvilágított színkáprázat tökéletesen érzékelteti a földi valóságba oltott isteni szépséget, mely csak a kiválasztottak előtt tárulhat fel. A kék párás és vörös részletek között lágyan beszűrődő zöld tónusok egy kanyargó titkos ösvényt jelenítenek meg, mely Aricia dúsan zöldellő ligetéhez vezet. A vörös és kék tömegek megszemélyesített jelenléte két mitológiai alakra utal. Az izzó részletekben Diana istennő tűnik fel, aki a türkiz kristályos források nimfáját, Egeriát magához szólítja, hogy teremtő tudásukkal a halandókat is megjutalmazzák. A hűsvizű hullámok leánya Numa királyt varázshintéssel elbájolja, s balzsamos énekével szerelemre lobbantja...Egeria a fogékony uralkodót bevezeti a mágikus rituálék szertartásaiba, aki ezeket a népével megosztja, hogy az isteneik bőséghozó áldásait elnyerjék. A képmező felső részén látható sárgásbarna hangsúlyok egy ilyen nimfa varázslatra utalnak: Egeria tanácsára Numa a két földistent, Faunust és Picust mézzel ízesített forrásvizzel elbódítja, hogy megtudakolja tőlük a villámcsapások elleni engesztelő áldozatok titkait. Diana termékenyítő tudását vérvörösre festő foltmozgások a fellobbanó vágy gyümölcsét, a termékeny életerőt: az életre szépülést szimbolizálják. A szülés csodájának istennője a Nap sugaraiból aranykoszorút fon, amely a vérpiros tömeget szegélyező aranyfényben tündököl...Majd a csillogó koszorút a forrásistennő hullámaira bízza, aki sebes sodrásával az életet adó nőkhöz sodorja. A szikrázó hangsúlyok egy másik történetet is elmesélnek: az égboltról ragyogó fémdarabok hullanak Diana érlelő tüzébe. A forró katlanban egy vakító fényű ércpajzs formálódik, melyet Egeria hűs habjai hűtenek le. A Róma védelmét biztosító pajzs egy forrás közelében Numa király kezébe esik, aki ezt a forrást a Vesta szüzek szent vizévé avatja. A festőművész a színpompás alkotás mintázatában számos további szimbolikus történetet is elrejt, melyek a római nép istenfélő lelkületéről vallanak.



Diocletianus 303-313

  • 150 x 50 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

Az egyedülálló kifejezőerővel megkomponált műalkotás különlegességét az adja, hogy a festőművész a végletekig fokozott, akaratfeszültségbe torkolló tömeget a legfinomabb fénytónusokba ágyazott részletekkel párosítja. Az ősi szellemképeket és kegyhelyek alaprajzát rejtő intenzív formakultúra Náray Tamás nagy horderejű témaválasztásának tökéletes vizuális megfogalmazása. Az utolsó keresztényüldözés idején járunk, Diocletianus uralkodása alatt. Az absztrakció felső részén félelmetes energiával szétomló vörös folyam az üldözöttek utolsó fohászával tölti meg a rendelkezésre álló teret. A kivégzés gyötrelmes kínjait elszenvedő lelkek testetlen szellemalakjai súlytalanná válva, egyistenük, Krisztus nevét kialltva szállnak a magasba. A felfelé irányuló vérvörös gomolygás a festői benyomás optikai egységét drámai nyomatékkal meghosszabbítja. A festmény alsó tartományán látható fényét vesztett arany négyzet a császárkultusz hanyatlásnak indult végnapjait ábrázolja. Vértanúk halálának bűne alatt roskadozó szögletes alakját a mélység démonjait megidéző pogány babonák és áldozati rítusok sötét indulatokkal szabdalják. A felületét kilenc négyzetre tagoló beosztás a bibliai hármas szám szimbolikájának megháromszorozása, a tagoló vonalak mentén fakadó zöld színhajtások a keresztény vallás feltartózhatatlan terjedésére utalnak. A gyöngyházfényű, kéklő ragyogás az égi fény földi megfelelője, összeköttetés a mennyel, a Krisztusban megigazult hívők örök igazsága. Az izzó lángoszlopban egy átható tekintet látható, szúrós pillantása néma figyelmeztetés: a vallási megkülönböztetés megtorlására a legősibb elemek lendülnek mozgásba.



Cézár és Kleopátra (Cesar and Cleopatra)

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás csak a kiállításon vásárolható meg

A felfokozott hangulatú absztrakción lágy beszűrődéssel szétterülő fényben egy monumentális hatást keltő vörös tömeg látható. A fergeteges lávagörgeteg feltűnő látványa Julius Caesar es Kleopátra ellentmondásos románcának természeti képekbe oltott ábrázolása. A térből kidomborodó alakzat belső magjának félelmetes ereje önmagán is túlnőve sodorja el az útjába kerülő akadályokat, s a megközelíthetetlen fenségű jelenség kérlelhetetlenül olvassza magába a környező formákat. Az izzó forróság előtti képegységen szélesen elterülve egy különleges színrobbanás látható. Az idősödő hadvezér, Julius Caesar katonai hódításainak nagyívű tervei és Kleopátra birodalmi álmainak biztos bástyája az elemésztő szenvedély hevében szilánkokra töredezve szertehull. A mélyből feltörő kristályforrás kéklő vadvizében az elviselhetetlen hőség ellenére szúrós jégszilánkok formálódnak, feltartózhatatlan kőfolyások aranybarna színösszeomlással pusztító munkába fognak. A szemkápráztató kavalkád hűvösen ragyogó fényei az üvegkristályos színhajtásokat finoman végigpásztázzák, s a múló idő az egymásnak feszülő akaratokat felemészti. A festőművész drámai fegyelemmel megindult ecsetkultúrája a lángoló vásznat a kérlelhetetlenül terjeszkedő fekete árnyaknak, a sötétség urának engedi át. Egy zöld és fekete színpárosítású formahajtás kiemelkedik, s a ragyogó tűzpalást melegében a szerelmesek tragikus sorsát továbbviszi. A bátor hadvezér és az éles eszű királynő szenvedélyben fogant szerelme megrázó tusakodással halad a végzete felé.



Dea Caelestis, avagy az isteni igazságosság egyensúlya

(Dea caelestis, namely the balance of the divine justice)

  • 100 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

A legmélyebb művészi megfigyelésekben fogant színértékek egymásba átszűrődő térhódításával a mester a kibillent világrend visszarendeződésének a folyamatát ábrázolja, melyhez egy római istennő, Dea Caelestis szellemét hívja segitségül. Az alkotó a festővászon alapjára az időtlenség ezüstszürkés füst-palástját borítja, melynek finom ízléssel kezelt felülete tökéletes háttérként szolgál a teremtésben való létállapotok ábrázolásához. Az absztrakció előterében a mélyből felszakadozó barnás tónusú földenergiák kötött mozgása felfelé haladva fokozatosan felszabadul. Ragyogó tömege az ezüst felhőkből aláhulló fényszitálásban vöröses hullámokat vetve növekszik. A képmező bal részén az egykor ünnepélyes rendbe foglalt geometriai elemek az őseredeti egységtől eltávolodva az abszolút állapotukból kibillenek. A tér szimmetriája megbomlik, a stabilitásukból kizökkent formák kontúrjai összemosódnak. Az összesűrűsödő színfoltok satírozási technikával elnyújtott látványa - az időbevetettség élményét megtapasztalva - egy sebes mozgásában elkapott pillanatképet ábrázol. A tovatűnő jelenetben belső küzdelmeink jelképes színtereként egy hajó motívumot fedezhetünk fel, melynek megbillenése akár végzetes is lehet. A feketésvörös részletek a hajótestet ábrázolják, a kék és lila a szeleknek feszített vitorlákat mutatja. Az esők istene az ég csatornáit megnyitja, s gyöngyházfényű permettel kíséri haladását. A gyorsított mozgással a művész fontos gondolatot közöl: minél kimozdultabb egy állapot, annál kavargóbb az idő áramlása. Dea Caelestis szellemének megidézésével az isteni tudás egyik fő attríbutuma valósul meg: egy magasabb mérce szerinti ráérzése a lényegi igazságnak, mely a világot mozgásban tartó energiákat kiegyensúlyozza. Tekintetünket jobbra vezetve a képmező kitisztul, a formák szétválnak, lelassulnak, a bal oldalról visszaköszönő színek új jelentéssel gazdagodva átlényegülnek, szimbolikájuk létezést leíró minőségek. A lila a felszabadult lélek magasabb szellemi képessége, a vörös életigenlő dinamika, a barna a földhöz kötött fizikai létezés, a türkizkék oszlop az értelem, a fekete az alámerült állapotok megtapasztalása, a királykék ablak bölcsességre utal. A mennybéli világosság ragyogása a mítoszokban színeződő, szertartásokban megtisztuló és beavatásokban felmagasztaló napszentület isteni csodája, melynek igazlátó fényessége a dolgok valódi természetét helyezi fókuszába. A bal és jobb képmező ellentétein és azonosságain túlmutatóan a műalkotás fontos gondolata, hogy az isteni igazságosság egyensúlyát mindenki magában hordozza, a mélységeinkben rejlő kincseink felélesztésével a végtelent teremthetjük meg magunknak.



Tűzszentelés - Mars ébredj!
(Fire consecration - Mars viglia!)

  • 160 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

Az intenzív színezéssel megkomponált műalkotás csupa erő, mozgás és változás. A dinamikus ecsetvonások nagy hitet követelő akarattal izzanak fel a festővásznon. Az őselemeket megidéző absztrakció mágikus teret képezve az éltető és pusztító lángok urát, a tüzet helyezi fókuszába. A varázserővel felruházott forma-fantáziák a Nap járásához igazítva egy purifikációs szertartást, a tűzszentelés varázslatát fogalmazzák meg számunkra. A tűz hatalmát félő római halandókat a kifürkészhetetlen isteni szándék megismerése és az természeti erők uralása az égiekkel való kapcsolatra ösztönözte. A tűz erejét megszólító kompozíció sötét árnyakat hív elő a föld mélyéből, s az ősi szellemek felébresztésével az alvilág megnyílik, az elemek közt félelmetes küzdelem kezdődik. A ragyogó fények kölcsönhatása a legszebb színreflexeket hozza mozgásba. Az alkotás legmagasabb hőfokán Náray Tamás a létezés minden leheletét összpontosítja, s magasabbrendű formaképző tudásával egy csodálatos jelenetet ábrázol: a vörös és narancs parázslásban elhamvadó zsarátnok erejét a ciklikus világrendbe visszaforgatva az új tűz megszületésének pillanatát ábrázolja. A képmező centrumában, a káprázatos aranyfelület gyújtópontján látható vörös, szögletes hangsúly minden tüzek forrásaként az örök fényesség szimbóluma. A gyöngyházfényű textúrán felfelé mutató rózsaszín folt-kitörés Mars isten kettős szerepére utal: a természet isteneként a rómaiak bő termésre ösztönző ceremóniákat tartottak számára. A háború isteneként pedig a harcok előtt a hadvezér a tűzben megtisztított szent lándzsát az ég felé tartotta, s Mars isten nevét kiáltva katonáinak oltalmat és győzelmet kért.




Muszeion lángjai

  • 160 x 140 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A dekoratív érzékkel és alaposan átgondolt ritmussal mozgó színtömeg finom rajzolata az ókorban összegyűjtött hatalmas írott ismeretanyag festői lenyoma.  Az igazlátó művészfantázia egy különös jelenetet vet vászonra, Minerva, a bölcsesség istennője láthatatlan palástját teríti szét a festővásznon, a finom kelme védelme alatt az ókori tudástár, Muszeion szimbolikus színű tekercsei rejtőztek. A zöldes árnyalatok a szerteágazó növénytant foglalják egységbe, a kékkel jelölt részletek a vizek élővilágának titkait kutatják, a napsárga tónusok hős hadvezérek legendáit méltatják. Az aranyba foglalt ragyogás híres császárokat dicsőit, a finom rózsaszínek nimfák költészetét verselik meg, a hűvös fehérek számtani és mértani ismeretek összessége. A lila hangsúlyok filozófiai elmélkedések, az óarany szinek a csillagjóslások, a sötétkékek az orvostudomány eredményeit őrzik. A képmezőt elárasztó vörös folyam és sötét árnyak egy közelgő tűzvészre utalnak...A mesteri színfelfogással ábrázolt végzetes jelenet helyszíne az egyiptomi Alexandriai könyvtár, melynek egyedülálló gyűjteményét a haragra gerjedt istenségek lángba borítják.Orcus isten az emberek viszálykodását megelégeli és az alvilág összes mételyét a fenti istenek közé veti, hogy a büntető isteneket és ártó szellemeket felébressze. Mars hadisten parancsára Vulcanus, a tűz istene az égi kohóban küklopszok segítségével villámokat kovácsol, melyek az emberi gonoszságot megcélozva Minerva köpenyét is lángra lobbantják. Az izzó harmóniába olvasztott színkötegek hosszan eláradó forma igézeteit, s a tűzeső fékezhetetlen mindenhatóságát Náray Tamás jellegzetes tónusnyelvén eleveníti meg számunkra, s a lángoló pompában megélénkülő villanásokkal az elhamvadó tekercsek utolsó vallomásait tolmácsolja.



Aineiász útja

  • 160 x 140 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A műalkotás narancsvörös és tengerkék árnyalatokkal megnyilatkozó folt-mintázata egészen az idők kezdetéig vezet bennünket vissza... Oda, ahol a görög és római gyökerek összefonódnak, s ahonnan a halandók számára megfejthetetlen isteni szándékok sarjadnak. Az igéző formakultúrával mesélő absztrakció a latin honalapítás történetét mutatja be számunkra. A mester úgy építi fel a képmező struktúráját, hogy a narratíva szempontjából döntő fontosságú alakzat a lehető legtöbb teret kapja, mely a nagy szemhatárú, végtelen kékségben lebegve önálló folt szigetként jelenik meg. A csizmához hasonlatos idom az absztrakció egyetlen szabad mozgású eleme, mely nincs a kép széléhez rögzítve. A kompozíció minden mozzanata ehhez a kiemelt jelentőségű folthoz vezet, melynek fordulatos sorsát a fenti és lenti akaratok egymásnak feszülése alakítja. A festőművész az istenek óhaját a felülről érkező szimbolikus folt hullásokkal ábrázolja, az emberek akaratát pedig a képmező előterét uraló földi színtér darabossága mutatja. A szabálytalan szélekkel csipkézett narancsvörös tömeg izgalmas motívumaiban Aineiasz kalandjainak állomásait fedezhetjük fel. Jobb oldalt alul egy katartikus erejű fényrobbanás az égő Trójából menekülő hősre, s kiséretére utal. Tekintetünkkel balra haladva a kiszögelésekkel és bemélyedésekkel szabdalt szakasz Észak - Afrika partját idézi meg, a vörös izzáson átszűrődő sugarak Karthagó királynőjét, a szerelmes Didot koszorúzzák meg, aki Aineiaszt a csillagokban megírt útjáról egy időre eltérítette. A balról kimagasló masszív forma a Szicíliában eltöltött hónapokra utal. A Nap érlelő erejének narancsos fényeit részekre tagoló fekete vonalegyenesek az egybentartott tömeg kohézióját megbontják, s az alvilágban szerzett tapasztalatokkal hősünk útját az elrendelt célhoz igazítják. A vonal kereszteződésekben, ahol a múlt - jelen - jövő összeér, az ősök hagyatéka Aineiasz bölcsességében összpontosul, hogy az ártó istenek gonosz szándékát felismerje, s a segítő istenek által kijelölt új hazáját, Itáliát elérje. A támogató égi erőket a felülről lezúduló vérvörös folyam jeleníti meg, melynek leszakadozó finom szövete aranyporos hintéssel hullik alá, s megtartó áldással oltalmazza az új hazát kereső trójai harcosokat. A jobb felső sarokból áramló sötét gomolygás Junó haragját szimbolizálja, aki a Tiberis öntözte vidéket, Aineasz uj hazáját békétlenséget hozó villámcsapásokkal sújtja. Italia jellegzetes kontúrjával megfestett alakzat a majdani Római Birodalom bölcsőjeként őrzi a honalapító Aineiasz álmait...S az eget uraló istenek kegyelméből egy fenséges birodalom víziója sejlik fel a kifürkészhetetlen horizonton.



A nap amely mindent megváltoztatott (Kr.u. 79. augusztus 24.)

  • 120 x 220 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A lenyűgöző formabátorsággal és erőteljes hanghatásokkal felcsendülő színfantázia egy katartikus eseményt örökít meg számunkra. A fentiek akaratát visszhangzó égigérő hegyormok világosbarnával jelzett tömege, a merészen leszakadó sziklagerincek törtfehér foltjai, a széles vájatú völgykoszorúk sötét hullámzása, a kristályvizű tengerszemek, s a finom esésű gyöngyház források... mind-mind nagy idők tanújaként kíséri mindazt, ami az égiektől elrendeltetett teljes, egész és örökvaló...legyen az akár teremtő alkotás vagy éppen pusztító rombolás. A világ rendjét időben és térben fenntartó istenek az emberi gonoszságot megelégelvén a mélységben rekedt sötét erőket a halandók közé eresztik. Az erőszakos római hódítások után felégetett, vérrel áztatott területek a föld gyomrában forrongó indulatokat gerjesztenek. S a lenti istenek Vulcanus vezetésével egy hatalmas küzdelemre készülnek, aki a szakrális összecsapás helyszínét Pompeii városába helyezi. A büntető kataklizma végítélete Krisztus születése utáni 79. év augusztus 24. napján következett be. A fellegek háborújából aláhulló tüzes nyílzápor hatására félelmetes kőfolyások indulnak meg, az alsó és felső vizek egymásba zúdulnak, a talajon tátongó hasadékok, méteres repedések keletkeznek. A pillanat töredéke alatt felörvénylő rémület  soha nem látott, túlvilági erőket mozgat meg. Az égi birodalom a földdel összeér, a felszakadt boltozaton keresztül ragyogó mennykövek hullanak. Az irtózatos világomlás zajára a föld összes szelleme egyetlen kitörésközpont felé tart, a Vezúv kürtője megtelik gázzal és a mélység haragja izzó lávaként árad szét a mindenségen. A ragyogó árnyalatok egész színsorát felvonultató műremek festői egyensúlyát a mester az alkotás során végig biztos kézzel tartja, az organikus rendbe foglalt részletek viharzóan széthúzó erejét gyors tekintettel egybefogja. A szabadjára engedett energiák iszonyatos rombolása ellenére a szélesvásznú, grandiózus látásélmény a felemelkedés lehetőségét hordozza magában. A mindent megsemmisítő tűzhányó kitörése után a holt lelkek vulkáni hamuval borított aranykővé dermednek, s a narancsvörös vonalegyenesekben átlényegülve a csillagok közé emelkednek.



A Kapitólium lúdjai

  • 160 x 140 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

Az álomszerű fantáziát rögzítő mestermunka túláradó, friss színei az alkotói folyamat minden elragadtatását az izgalmas formakultúrába olvasztják. A lenyűgöző varázskép szabadon hömpölygő foltjait a festői szándék sokatmondó kontúrokba rendezve mesélőkedvű hangulatba hozza. Náray Tamás az absztrakció alakjainak meggyőző erejét az egyedülálló látásélmény mellett az intenzív színpárosításokkal elért hanghatásokkal is gazdagítja. Az alkotás különleges akusztikáját a mester a folthalmozások megélénkülő tónushatásaival fokozza. A kép legnagyobb foltját az égi sátorra simuló vörös lepel jeleníti meg. A meghasadt égbolton átszüremlő holdvilág palástja alatt gall katonák harcra készen settenkednek a Kapitóliumhoz vezető rejtett ösvényen... A  képmezőn ekkor finoman felszálló, hurokban végződő vonal-jelenségek indulnak meg, melyek Júnó szent madaraira utalnak, akik a templom körül laktak. Az istennő lúdjai a gallok támadására felriadtak, s hangos gágogásukkal és szárnycsapásaikkal éktelen zajt keltettek. A szerteröppenő tollakkal egyidőben a kompozíció jobb széléről egy ragyogó tömeg indul meg, melynek rikoltó mintázata a megébredt természetet példázza. A libák hangos riadalmára a kéken csillogó víztükör féktelen hullámokat dobál, a zöldellő selyemrétek fűszálai a szelek erejével intenek, az olajzöld fák lengedező lombkoronája is a gallok támadását suttogja. A vízfelszínen úszó vörös hangsúllyal még a mélységben rejtőzködő halak is feljönnek, az arany részletekben nimfák figyelmeztető éneke hangzik fel... A természet minden létezője a gall fenyegetésre figyelmeztet, melyet a római katonák időben észrevesznek és visszavernek. A műalkotás kuriózuma, hogy a festőművész a színpompás foltrajzolatban a gallok szimbolikus madarát is megmutatja, tekintetünkkel a hajlékony kontúrokon végighaladva egy díszes tollazatú kakas sziluettje sejlik fel.




Romulus Augustulus (Augustus) trónfosztása (Tamás átdolgozTa az alját)

  • 100 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A színek pontos átérzésével megkomponált műalkotás tömött kompozíciós rendbe szorított tömegei drámai erővel küzdő hatalmi megnyilatkozások. Az arany és vörös textúra látványos színszomszédságában a hanyatló Római birodalom megfogyatkozó ereje és a barbár törzsek szilaj természete mérkőzik meg egymással. A vérvörös pusztítás ízzó felülete feltartózhatatlan akarattal olvasztja magába a szikrázó részeket, s az egykoron mindent elvakító fényesség a kép széleire szorulva a kiskorú Romulus Augustus gyengekezű uralkodását példázza. A félelmetes fekete árnyak mindent elsöprő szándékkal merülnek alá a legsötétebb mélységbe, hogy az alvilág szellemeit felszínre hozva erejüket megsokszorozzák. Az éjfekete és acélkék színezésű folt kötegek az Odoaker által kirobbantott felkelésre utalnak, a germán törzsek nagyhírű vezetője az ifjú császárt trónjától letaszítja, s ez egyben a Nyugatrómai birodalom fennállásának végnapja. A vérvörös mederből kiemelkedő törtfehér alakzat hűvös józansága a tüzes textúrát meghátrálásra szólítja, a világoskék szegély mértéktartása tiszteletet parancsol. A világító felületen tündöklő színarany négyzet egy mágikus átjáró, mely az evilági valóságtól elrugaszkodva a jövendölések világába vezet bennünket. A Jupiter által megjósolt "imperium sine fine" tárul elénk... A vég és határok nélküli örök birodalom víziója, melyet híres eposzában Vergilius is megénekelt. A vörös es arany erőmezők az Imperium Romanum politikájának mottóját is szimbolizálják: az expanzió és konszolidáció egyensúlyát, mely hosszútávon kivitelezhetetlennek bizonyult, s a birodalom végnapjaihoz vezetett. Az utolsó császár, Romulus Augustus nevének különlegessége, hogy a két legjelesebb uralkodót idézi meg: Róma alapítóját, Romulust és a Pax Augusta megteremtőjét, Augustust.  



Júdea elfoglalása

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

Az időtlen létezés törtfehér felületén kirajzolódó folt impulzusok drámai ereje Júdea provincia eseményeit fűzi színpadias rendbe. A képmező tengelyén végigvonuló alakzat felfelé és lefelé meginduló, időben és térben előrehaladó formakitörései uralkodók egymásutániságát és területi változásokat jeleznek. A fekete hangsúlyok váltakozó dinamikájú kiugrásai Ábrahám népét megtizedelő hatalmai viszályokra utalnak, a sötét elemeket kísérő rőtszínű színkapcsolódásokban a betolakodó idegenek ártatlanok vérével mossák le bűneiket. A helyenként feltűnő agyagsárga részletekben a Mózesnek átnyújtott kőtáblára vésett törvények jelennek meg. A szimbolikus elrendezésű diagram kezdete a perzsa uralom utáni Júdeát mutatja, a folt torlódásokban a Makkabeus felkelés, illetve a judeizmus megmentőjének tartott Hasmoneus dinasztia örökösödési harca is látható. A festmény centrumában koncentrálódó formacsoportban Pompeius alakja tűnik fel, aki Judeát római provinciává tette. A mélybe mutató szúrós sötét forma a birodalmi fennhatóság kezdetét mutatja, hegyes menetét három jelzésértékű vörös vonás kíséri, mely a három zsidó lázadás motívuma. További részletekben Nagy Heródes, a szövetséges zsidó király szélsőségekben megnyilvánuló regnálásat fedezhetjük fel, melyet egyaránt jellemeztek hatalmas építkezések, ugyanakkor a nevéhez fűződtek a betlehemi gyermekgyilkosságok is. Poncius Pilátus helytartóságának korszakát, s végzetes döntésének következményét a diagram utolsó elemeként egy elnyújtott vörös hangsúly ábrázolja, amely a felülről érkező kékesfekete tömeggel egyesül. A jobb felső sarokból érkező színtömeg nehéz jelenléte az emberiség legnagyobb bűntettét idézi meg. Kéklő felületéről egy ragyogó szögletes forma emelkedik ki, mely Jézus megfeszítésére hoz feloldozást, megváltó erejét a vörös négyzetben lüktető szívdobbanások adják. A zsidóság viszontagságait képviselő nyugtalan mozgású vonalmenetekhez viszonyítva ez az egyszerű formanyelven megnyilatkozó vörös geometriai elem az istentől elrendelt kegyhelyet, Jeruzsálemet jeleníti meg. A Salamon frigyládája köré emelt szentélyből épült templom a mennyek országának kapuját tárja ki előttünk.



A harmadik templom

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

A múlt tapasztalatával és a jövő ígéretével felvértezett kulisszaszerű formák színpadias megkomponálásával a festőművész egy megtörtént és egy bekövetkezendő eseményre utal. A robosztus termetű, vallásos lelkületű valóságmotívumok az impozáns téralakításnak köszönhetően a Harmadik templom kettős értelmezési lehetőségét jelenítik meg számunkra. A mester a vonalak és színek mimikai erejét az ezüstszürke háttér emelkedettségével párosítva egyszerre tárja elénk a múltat és jövendőt. Az ellentéteikkel és azonosságaikkal összekapcsolt színértékekkel a festőművész a narratíva jobb megértéséhez egészen a Mózesnek tett kinyilatkozástatásig vezet bennünket vissza, amikor Isten a törvényeket és a Szent Sátorra vonatkozó utasításokat átadta. A templom részleteit szimbolizáló geometriai idomok látszólagos összevisszasága a jeruzsálemi kegyhely nagy korszakainak összefoglaló erejű lenyomata. A találékony művészképzelet a képmező jobb oldalának egybefonódó formacsoportjával a virágzó templomi időket ábrázolja: ide tartozik a Salamon által építtetett Első templom, a Zorobábel helytartósága alatt újjáépített Második templom, s Nagy Heródes birodalmi tudatot hirdető monumentális építménye, melyet egyes források a Harmadik templomnak is neveznek. Az absztrakció bal oldalának különálló formái a hanyatló templomi idők néma szemtanúi, a széthúzásban növekvő sötét erők hatalmas pusztításra utalnak. Ide sorolhatjuk a babiloni fogságot, amikor Isten választott népe az ősi törvények próbáját elbukta, melynek büntetése 70 száműzetésben eltöltött év. A műalkotás kékesfekete sávjának időtálló rétegzettsége, s a centrumban látható három lángnyelv szakrális ereje az egész kompozíciót átlényegíti, s a Harmadik templom mibenlétét egy új dimenzióba, a jövőbe helyezi. A bibliai próféciák jövendöléseit követve a Harmadik templomban majd a végső idők előtti események zajlanak. Az utolsó korszakváltást megelőzően a megkísértés próbája vár az emberiségre, amikor a bűn fenevadja a templomot meggyalázva a hatalmat elfoglalja. Az alkotáson a színek mellett a számok is szimbolikus jelentőséggel bírnak. Az eredeti kultuszhely tíz asztalát és tíz menóráját a fehér csíkok ábrázolják, a tíz fehér elem a Tízparancsolat mellett a tíz elveszett törzsre is utal. A két királykék színsáv a Frigyládát őrző két kerubot jeleníti meg. Az örök üdvösség hitével fellobbanó oltár három tűznyelve a Második templom három rézkapujára utalva az Út, az Igazság és az Élet jelképe. Megtisztító szentségük a mennyből alászálló, új eget és új földet teremtő Jeruzsálem örömhírét emelik mindenható érvényre, s kezdetét veszi Krisztus ezeréves királysága.



Juno találkozása Irisz nimfával

  • 80 x 80 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

Az ezerarcú teljességben életre szépülő légies foltrajzolatokkal Náray Tamás festői érzékelésének horizontját szélesre tárja, s ecsetjének finom megindulásával kristálycseppeket satíroz szét az érintetlen festővásznon. A gyöngyházfényű és halványkék színtartományokban testet öltő álomkép egy magasabbrendű szférába enged bepillantást, egy olyan létszinten járunk, amely minden evilági kötöttségtől mentes. A földi testtől különváló lelkek a rózsaszín tündérporral hintett felhők fölé repülve a legteljesebb szabadságban vándorolnak, s a valóságos idő- és térbeli viszonyok feloldódnak. A hétköznapi tudatosság elvesztésével megközelíthetetlennek tűnő jelenségek, isten- és szellemlények válnak láthatóvá, ősi sugallatok érkeznek. A lírai szépségű műalkotáson megélénkülő dúsabb árnyalatok a szivárvány nimfa, Írisz kiválasztási, s beavatási szertartását ábrázolják. A szülés és házasság védnökeként tisztelt Juno istennő segédjét a halandók közül választotta ki. Nyárkezdet idején, amikor a Nap a legmagasabb pontján jár, a felvilág megnyitja a mennyek kapuját, s csodálatos narancsvörösben játszó, minden életet megújító fények árasztják el a földet. Juno istennő azt a hajadont, akinek haját az égi fény bearanyozza nimfájává fogadja, s az eget a földdel összekötő szivárványhidat bocsájt le számára. A képmező alján nyíló királykék formában Irisz nimfát láthatjuk, kecsesen meghajló testének minden rezdülése női minőségének életerejét szimbolizálja. A feketére színezett hangsúlyokban rontást keltő akarok megkisértő szándékkal törnek felszínre, a felülről meginduló mennydörgést, tűzvészt és pusztítást hozó veszedelmet Junó és Írisz az alsó vizek forrásából származó varázspermettel elhárítja. A csodálatos kompozíciót átfényesító árnyalatokban a teremtés szintjei is megjelennek, az égi birodalomtól a földi létezőkig áramló termékenységnek Junó és Irisz szövetsége a legfőbb eredője.  




Mithridatesz és Sulla háborúja

  • 100 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része



A kettéosztott birodalom

  • 50 x 50 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része



Romulus és Remus háza

  • 65 x 50 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része



Flóra meséje

  • 60 x 60 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része



A pun flotta Lilybeaum előtt

  • 60 x 60 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római császárság kora' ciklus része

Kosár