A RÓMAI CSÁSZÁRSÁG KORA

-

a történelem és a mítoszok nyomában

II. rész



Germanicus  Iulius Caesar - a legnagyobb császár, aki soha nem uralkodott Rómában 

  • 120 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része

Ár kérése

"Germanicus Iulius Caesar, a kiállítás kiemelkedően fontos alkotása, mert Róma valaha volt egyik legnagyobb császárának tetteit meséli el. Náray Tamás felkavaró alkotásába a számára legkedvesebb színeket építi be: bíborvörös és lapis lazuli kék, amely különös erővel rímel az ókori Róma kedvelt színeire. Ezen a munkán csaknem a képmező felét kitöltő gazdag aranylemezezéssel is találkozunk, mely gyönyörűen kivitelezett, ám mindez egy nagyon bonyolult, szakértelmet igénylő feladat. A mű kompozíciója és felfelé törő csúcsos alakzatok a császár nagyságát idézik meg, az elsötétedés azonban baljós árnyakat vet: ő volt az, aki életet adott két, sokat vitatott személynek Nérónak és Caligulának." prof.dr. Valeriano Venneri

"A különleges műalkotás sajátos formahatárai és sokatmondó színkultúrája Germanicus Iulius Caesar mítoszán keresztül a Caesar dinasztia sorfordulatokban bővelkedő legendáját helyezi fókuszába. A művész a képmezőt két domináns részre osztja, alulról egy szabálytalan szélű karakteres erőtömeg emelkedik ki a festővászon síkjából. Nagy erejű, sűrűn megfogalmazott színértékei provincia-szerző hadjáratok, drámai jelenetek lenyomatai sorakoznak. Határozott szerkezeti ütembeosztása katonai események dinamikáját mutatja. A kontrasztokban bővelkedő kivitelezés Pannónia, Dalmácia, Gallia és Germán hadszíntereket ábrázol.      A sötét tömeg zord felszínén két hangsúlyos, szúrós forma tör fel a magasba, mely egy attikai típusú sisak két tolldíszének motívuma. A bal oldali gyöngyházfényű sötétségből egy legionarius arca tekint ki, a kép mintázataiban szúrólándzsa és sodronypáncél kontúrjai is felfedezhetőek. A hatalmas, vérrel átitatott textúra a Teutoburgi erdőben lezajlott kegyetlen mészárlásra utal, melynek vesztőhelyét Germanicus tárta fel. A hősi halált halt légiók hamvait a bátor hadvezér a Mindenható végső oltalmába ajánlva az erdőben szétszórta, ez a kegyeletadó szertartás a vörös alakzatot övező részletekben látható. A két magasba csúcsosodó alakzat többes szimbólumként itt újabb jelentést kap: Germanicus a légiók védőisteneit, a birodalmi sasszobrokat visszaszerezte, s a vérengzésben elnehezedett madárszárnyak újult erőre kapva az ég felé mutatnak. Az absztrakció felső részén a súlytalanság szuggesztióját keltő mennyei fényesség glóriaként borul a masszív tömb fölé. Vakító csillogásának aranysárgán szétomló teljessége Germanicus ígéretes jövőjét, s majdani emperor rangját visszhangozza. A ragyogó felület háborítatlan tündöklését azonban a súlyos színtömeg nyomasztása egyre jobban megzavarja, s a tükörfényű felületen feszültséget keltő árnybarázdák indulnak meg. Germanicus trónféltés miatt mérgezés áldozata lett, rövid életének csillaga idő előtt a mélybe hullt, s Róma fénylő égboltján dicső császárként soha nem ragyoghatott fel. A kompozíció lezárásaként a festőművész ismét a két feltörő formára irányítja a tekintetet, melyek motívuma a Caesar dinasztiát végigkísérő átkot idézi fel. Az aranyfelületen két éles tőr körvonalazódik, a legendák szerint Brutus a nevelőapját, Caesart ugyanazzal a tőrrel sebesíti meg, mellyel később a saját életét is kioltja... S ezzel a dinasztia sorsát örökre megpecsételi." dr. Hájer Szilvia



A Vesta szüzek kertje (Atrium Vestae)

  • 75 x 25 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Ez a valóságos kis ékszer-mű, amely a Forum Romanumban található Vesta templomot ábrázolja, tökéletesen ragadja meg a papnők kultuszát és annak jelentőségét. Náray Tamás szinte földöntúli erejű színekkel képzeli el az istennőnek szentelt Vesta templom belsejében lévő oszlopokat, amelyek oltalmában az örök tűz lobog. Az a tűz, amelynek soha nem szabad kihunyni. Az a tűz, amelynek az idők végezetéig égni kell. Ha mégis bekövetkezett, hogy kialudt, azt bizony szomorú események előjeleként értelmezték. De a művész éppen a szomorúsággal ellenkezőleg, arra kér minket, hogy megértsük és elhiggyük neki, hogy a római világ egy színekkel teli világ volt, és nem kőfehér, amilyennek ma látjuk. A szín- és árnyalatkombinációk ezen a vásznon is zseniálisak, csakúgy, mint az aprólékos ábrázolás, melyhez azonban a művész sebészi precizitása is szükséges: az alkotásaihoz a legkülönfélébb formájú és méretű ecseteket, valamint spatulákat, vagy festőkéseket is használ, amelyek segítségével a sokszor egy-két négyzetcentiméternél nem is nagyobb területet 'dolgozza meg'." prof.dr. Valeriano Venneri

"A lírai hangulatú műalkotás egy ókori kegyhelyet ábrázol. A képmező mennyei fényben megtisztuló felülete a legfőbb világosság, az isteni tűz bölcsője. Az aranypermettel megszentelt terület ölelésében a dúsan felrakott festékrétegek a tűz őrzőinek csodálatos kertjét jelenítik meg. A 'Vesta szüzek' rend papnőit három évtizedig tartó szolgálatra eskették fel. Lakóhelyük a Vesta kolostor volt, melynek belső udvarában egy csodálatos templomkert illatozott, mellette égi forrással töltekező medence csobogott, s szikrázó kristályvize rózsalugasokat öntözött. Az éles határokat elmosó rendkívül precíz ecsetkezelés a Vesta szüzek természetfölötti tudását szimbolizálja, mágiával gyógyító érintésük, léleklátó tekintetük a szent tűz megtartására képes mennyei adomány. A színpompás textúrán a mélység torkából felhangzó éjfekete akkordok a szüzek sötét óráinak súlyos perceit visszhangozzák, igazgyöngy hullással megeredt könnyeik eltemetett álmaikat siratják. A vizes hatást keltő tükörfelszínen vérvörös hangsúlyok is felsorakoznak, figyelmeztető jelenlétük a szüzességi fogadalom megsértésének következményére emlékeztet." dr. Hájer Szilvia



Az örökbefogadott - Antoninus Pius uralkodása 

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Antoninus Pius uralkodása alatt 138 és 161 között volt Róma egyik legvirágzóbb korszaka. Hadrianus császár örökbe fogadta a fiatalembert. A festmény teljes mértékben megragadja a Pax Romana, vagyis a római békeidőkhangulatát, környezetét és buja gazdaságát. Szinte úgy tűnik, mintha Ambrogio Lorenzetti néhány évszázaddal ezelőtt újraértelmezné a Jó kormányzás allegóriáját. A művész jól egyensúlyozza a kompozíciót, olyan geometrikus elemeket helyez el, amelyek Bretánia határára utalnak. A színek melegek, harmónikusak és pihentetőek, ravasz és intelligens módon váltják az árnyalatokat anélkül, hogy esztétikai erőfeszítéseket tennének a szemlélő számára. Szívderítő érzés a mű előtt állni." prof.dr. Valeriano Venneri

"A választékos ízléssel felépített kompozíció gondosan összeválogatott színértékei a teremtett világrend ősi harmóniájával csendülnek össze. A képmező varázslatos festői nyelvezete a Római Birodalom legbékésebb éveit idézi meg, Antonius Pius uralkodása alatt járunk. A festmény bal oldalán három büszkén magasba emelkedő színtömeg látható, a határozott természetű, térbeli hatást keltő vezéralakok a birodalom irányításának alappilléreit jelenítik meg: a színpompás forma együttes a politika, kultúra és vallás egységének stabil összefonódása. A szabadjára engedett fényözönben felragyogó tömegek átjárhatóak, s folytonosságot biztosítva növekednek egymásban. A Napisten éltető melegével töltekező oszlop csoport újabb és újabb formákba rendeződő színhajtásokkal terjeszkedik. Antoninus Piusnak a gazdaságot és művészeteket is érintő intézkedései virágzó, jólétben bővelkedő birodalmi életteret eredményeznek. A festmény felső sávját a művész a napnyugta színeivel dekorálja, a rőtnarancs felszínt áttüzesítő lángnyelveket józanságra intő színarany fellegek szelídítik meg. Az absztrakció erősen megvilágított felületét az istenek aranyból szőtt palástja borítja, melynek fénylő felszinén a mester a formák meggyőző erejét kihasználva egy döntő fontosságú jelenetet vet vásznára. A türkizkék szögletes alakzat a Római Béke, a Pax Romana állapota, mely fennmaradásának záloga a császári utódlás biztosítása. Ezt a folytonosságot a függőlegesen aláhulló sötétkék színmenetek oldják meg természetes utódlással, illetve ennek hiányában egy legis actio-val... vagyis az örökbefogadás szertartásával, melyet az áttört anyagú, erősen megfogyatkozott sötétkék téglalapot sejtető alakzat jelenít meg, közepén egy vörös négyzettel. Az adoptio egy ünnepélyes, törvényekhez kötött esemény volt, Antonius Piust a bölcs Hadrianus császár fogadta fiává, s jelölte ki utódjául. A motívumgazdag absztrakción egy zseniális művészi fortélyt figyelhetünk meg, amely Antoninus Pius kormányzását tökéletesen szimbolizálja: a festőművész az erős alapzatú, masszív formák stabilitását és a térbeli lebegés könnyed ábrázolását az alkotáson belül úgy képes összehangolni, hogy az a kiegyenlítő igazságosság törvényeit szolgálja." dr. Hájer Szilvia



Az ítélet - A zsidók királya Poncius Pilátus előtt

  • 120 x 80 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Az ítélet című alkotás annak a drámai állít emléket, amikor Poncius Pilátus előtt áll Jézus.Pilátus, mint az ismert, nem vállal felelősséget, s átadja az ítélkezés jogát: végül azért ítélik el Jézust, mert a zsidók királyának hirdeti magát. A kígyót jelképező bot többes jelentéssel bír: a gonosz kígyója, de az a kígyó is, amely Ádám és Éva történetével megtéveszti az emberiséget. És az a bíróság, amely elé Jézust megkínzottan vonszolják: Ecce Homo! Azonban Pilátus csak mossa kezeit. A vászon pasztellek fogadásához szükséges alapozása körültekintést és professzionalizmust igénylő feladat, és nagy türelmet igényel. A szürkék és a bézsek tónusai elemelik a világi létezéstől az alkotást. Az aranylemezek szimbolikus jelentőséggel bírnak: via Dolorosa, a fájdalom útjának állomásait jelképezik. Náray Tamás aranyozási technikájának fejlettsége az olasz reneszánsz nagymestereinek szintjét közelíti. A vöröslő hegyes forma egy dárdára utal, amely végül Jézust megszabadítja a szenvedéstől." prof. dr. Valeriano Venneri

"A kivételes szépségű festmény ösztönösen megnyilatkozó formakultúrája és az egymásrahatásukkal összekapcsolt színértékek egy drámai jelenetet vetnek vászonra. A festői elgondolás fő disztinkcióját a kompoziciós egységet kettéhasító törésvonal adja, mely a pallosjoggal felruházott Poncius Pilátus végzetes döntését mutatja. A zsidó Nagytanács nyomására Júdea helytartója a ítéletet kimondja, mely az eget és földet megrázó kozmikus erejű tragédia: Jézus kereszthalála. Az idők szövetén végigfutó vörös folyam a történelem legnagyobb bűnét példázza, a Fent és Lent összeköttetésében feljajduló jelenetben a Mindenható egyszülött fia vérével váltotta meg az emberiséget. Az izzó folyamot végig kísérő gyöngyházszínű vízióban az isteni szeretet áhítata, s az örök jóban megtartó kegyelem üdvösségszerző áldása tükröződik vissza. A festőművész a finom színlehetőségekben és vonalmimikákban rejlő kifejezőerővel ezt a döbbenetes jelenetet érzékeny meglátásokban fogant elevenítő hűséggel jeleníti meg. Az átgondolt logikai konstrukcióval felépített absztrakció a pogány bíró és a zsidó király párbeszédét jellemábrázolással párosítva illeszti az egymást követő eseményláncolatba. Az arany négyzetekre tagolt alsó képmező az evilági törvények képmutató valóságát mutatja, a töredezett tükörfelszínen lévő réseket az álnokság és hazugság mélyíti tovább. Bal oldalt egy szabálytalan körvonalú szürke hangsúly szinte belefolyik a rácsok közé, alakváltoztatásának irányát az emberi törvényekkel szembeni meghódolás kötelessége irányítja. A művész ezzel a bizonytalan folttal Pilatus jellemét szemlélteti. Az arany textúra jobb oldalán egy robusztus oszlop monumentális ékezetként emelkedik ki az egysíkú földi létből, Jézus alakja látható. Törvények fölé emelkedő, rendíthetetlen méltósággal álló tömege a mennyből érkező lélek megtestesülése, akinek égi rendeltetése a földiek szolgálata, s az igazság általa emelkedik mindenható érvényre. A finom bézs tónusokkal fedett textúra átmenetet képez a földi élet, s a mennyek birodalma közt, anyaghoz nem kötött megtisztító békesség járja át a teret. A festmény felső szakaszának szürkés gomolygása az örökkévalóság atmoszféráját teremti meg, a sötétebb részletek tömör intelmekkel figyelmeztetnek... S itt helyezkedik el a drámai lelkületű előadás legfontosabb mozzanata: egy csodálatos arany négyzet, mely az isteni törvény egyetlen igazságának motívuma. A kezdettelen és végtelen tudás, a mindenség felett álló őseredeti egység, aki életet adott a létezőknek. A történetmesélő formákon túlmutatóan a katartikus erejű műalkotás vezérgondolata: az igaz és hamis szimbolikus szétválasztása." dr. Hájer Szilvia



Liget Ariciában - Egeria és Diana igaz története

  • 100 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Náray Tamás munkáinak jellemzője a rendkívül finom árnyalat és tónusképzés, és a mód, ahogy kiegyensúlyozottan és soha nem erőltetetten lép át egyik színvilágból a másikba. A Liget Ariciában című festmény különösen beszédes példáját kínálja mindennek, ahol a képmező felső részében a kékek, kékes zöldek és a zöldek megannyi tónusát olvasztják egybe a könnyed ecsetvonások. Egeria elbájolja szerelmével Numa királyt, tanácsokkal segíti, s végül megszerzi neki a villámcsapások elleni engesztelő áldozatok titkát. Azonban ezzel kivívja az istenek haragját. Büntetésül csak az arcmását láthatja Numa és Diana a forrásokban és a víztükrökben." prof.dr. Valeriano Venneri

"A lírai finomsággal szőtt tónusok a római isten-hiedelmek, babonák és szellemek világába vezetnek el bennünket. A mű az égi birodalmat fürkésző Numa király körüli legendákat egy csodálatos természeti látványba olvasztja. A kék és vörös részletek között lágyan beszűrődő zöld tónusok egy kanyargó titkos ösvényt jelenítenek meg, mely Aricia dúsan zöldelő ligetéhez vezet. A vörös és kék tömegek megszemélyesített jelenléte két mitológiai alakra utal. Az izzó részletekben Diana istennő tűnik fel, aki a türkiz kristályos források nimfáját, Egeriát magához szólítja, hogy teremtő tudásukkal a halandókat is megjutalmazzák. A hullámok leánya ekkor Numa királyt varázshintéssel elbájolja, s balzsamos énekével szerelemre lobbantja... Egeria a fogékony uralkodót bevezeti a mágikus rituálék szertartásaiba, aki ezeket a népével megosztja, hogy az isteneik bőséghozó áldásait elnyerjék. Egeria tanácsára Numa a két földistent, Faunust és Picust mézzel ízesített forrásvizzel elbódítja, hogy megtudakolja tőlük a villámcsapások elleni engesztelő áldozatok titkait. Azonban ezzel elárulja az istenek titkát. Az égboltról ragyogó aranydarabok hullanak Diana érlelő tüzébe. A forró katlanban egy vakító fényű ércpajzs formálódik, melyet Egeria hűs habjai hűtenek le. A Róma védelmét biztosító pajzs egy forrás közelében Numa király kezébe esik, aki ezt a forrást a Vesta szüzek szent vizévé avatja. Egeria az istenek büntetése által örök létében csak arcmásként, a vizek tükrében, és annak felületén lesz látható." dr. Hájer Szilvia



Diocletianus 303-313

  • 150 x 50 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Diocletianus ellentmondásos, sokat vitatott és császár, azonban jelentősége kiemelkedő. A címben jelzett években zajlott le az első keresztények ellen elkövetett erőszakos üldözés. A gomolygó vörös árnyalatok baljós előjeleket sejtetnek, mely végkifejletében éppoly fájdalmas, mint amilyen kegyetlen. A képmező alsó részében nagy intuícióval és zseniális technikai tudással enged bepillantást a művész -ezúttal is a hármas egységek előtérbe helyezésével- a három kereszt történetébe: a súlyos vonalak között a három kíméletlen keresztre feszítés látványelemei elevenednek meg. A festményt csodálva a Názáreti Jézusra emlékezünk, csakúgy a két tolvajra Tituszra és Timacora. Felsejlik Szent Péter keresztre feszítése is, mely fejjel lefelé történt." prof.dr. Valeriano Venneri

"Az utolsó keresztényüldözés idején járunk, Diocletianus uralkodása alatt. Az absztrakció felső részén félelmetes energiával szétomló vörös folyam az üldözöttek utolsó fohászával tölti meg a rendelkezésre álló teret. A kivégzés gyötrelmes kínjait elszenvedő lelkek testetlen szellemalakjai súlytalanná válva, egyistenük, Krisztus nevét kiáltva szállnak a magasba. A felfelé irányuló vérvörös gomolygás a festői benyomás optikai egységét drámai nyomatékkal hosszabbítja meg. A festmény alsó tartományán látható fényét vesztett 3x3 arany négyzet a császárkultusz hanyatlásnak indult végnapjait ábrázolja. Vértanúk halálának bűne alatt roskadozó szögletes alakját a mélység démonjait megidéző pogány babonák és áldozati rítusok sötét indulatokkal szabdalják. A felületét kilenc négyzetre tagoló beosztás a bibliai hármas szám szimbolikájának megháromszorozása, a tagoló vonalak mentén fakadó zöld színhajtások a keresztény vallás feltartóztathatatlan terjedésére utalnak. A festmény a keresztre feszítetteknek állít örök emléket. A gyöngyházfényű, zöldes ragyogás a képmező osztásvonalán az égi fény földi megfelelője, összeköttetés a mennyel, a Krisztusban megigazult hívők örök igazsága. Az izzó lángoszlopban egy átható tekintet látható, szúrós pillantása néma figyelmeztetés: a vallási megkülönböztetés megtorlására a legősibb elemek lendülnek mozgásba." dr. Hájer Szilvia



Cézár és Kleopátra

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A Cézár és Kleopátra rendkívül szenvedélyes mű. Szenvedélyes történet a szívről, amelyet a művész a végtelen vöröslő örvényével alkotott meg. A mű szimbolizálja azt az önemésztő szerelmet, amely Julius Caesar és a fiatal egyiptomi Kleopátra között lobbant lángra. Egy tragikus szerelem, amelynek gyümölcse Caesarion, a törvénytelen fiú, akinek az elismertetése miatt vívott küzdelem okán esik áldozatul minden. A fiatal és tapasztalatlan uralkodó, a gyönyörűséges Kleopátra egy érett és sikeres konzul, Julius Caesar szívét veszi célba. Belehajszolja magát -  a birodalma érdekében - egy olyan szerelembe, amelynek nem lehet boldog vége, legyen az bármennyire erőteljes és hosszú. Náray Tamás színtudományának mesteri fokozatát látjuk a vásznon, a bordók, a pirosak és a vörösek megszámlálhatatlan árnyalatának felhasználásával: egyetlen szín számtalan tónusa elég a művésznek, hogy érzékeltesse a végtelent." prof.dr. Valeriano Venneri

"A felfokozott hangulatú absztrakción szétterülő fényben egy monumentális hatást keltő vörös, a végtelenbe gomolygó tömeg látható. Az áradó, izzó lávagörgeteg  Julius Caesar es Kleopátra ellentmondásos románcának természeti képekbe oltott ábrázolása. A térből kidomborodó alakzat belső magjának félelmetes ereje önmagán is túlnőve sodorja el az útjába kerülő akadályokat. A képmező alján töredezett tömeg veszi át az uralmat: az idősödő hadvezér, Julius Caesar katonai hódításainak nagyívű tervei és Kleopátra birodalmi álmainak biztos bástyája az elemésztő szenvedély hevében szilánkokra töredezve szertehull. A festőművész drámai fegyelemmel végrehajtott ecsetvonásai a lángoló vásznat a kérlelhetetlenül terjeszkedő fekete árnyaknak, a sötétség urának engedi át. Egy zöld és fekete színpárosítású formahajtás kiemelkedik, s a ragyogó tűzpalást melegében a szerelmesek tragikus sorsát továbbviszi. A bátor hadvezér és az éles eszű királynő szenvedélyben fogant szerelme megrázó tusakodással halad a végzete felé." dr. Hájer Szilvia



Dea Caelestis, avagy az isteni igazságosság egyensúlya

  • 100 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A művész a Szűz és a Mérleg csillagképéhez igazodva az égi istennő, Dea Caelestis megidézésével hozza kapcsolatba a nézőt számos más égi istenséggel. Rómában a mérleg az isteni igazságosság és a földi törvények szimbóluma volt, s öröklődött át a mai világra. A nyugodt ibolya árnyalatok elomló geometrikus formái vezetik a nézőt a palaszürke időn kívüli magasságokba. Aranyló, termékeny eső hozza el a világot mozgásban tartó folyamatokat. A vörös feltűnése kiemeli az égi pontok megnyilvánulásait a földön, hiszen ne feledjük, az isteni és a mennybéli igazságosság a Római Birodalomban kéz a kézben járt a földi igazsággal." prof.dr. Valeriano Venneri

"A művész ebben az alkotásában a kibillent világrend visszarendeződésének a folyamatát ábrázolja, melyhez az ég istennőjének szellemét hívja segítségül. Az alkotó a festővászon alapjára az időtlenség ezüstszürkés füst-palástját borítja, melynek finom ízléssel kezelt felülete tökéletes háttérként szolgál a teremtésben való létállapotok ábrázolásához. Az absztrakció előterében a mélyből felszakadozó agyag- és kéregbarnás tónusú földenergiák kötött mozgása felfelé haladva fokozatosan felszabadul. Ragyogó tömege az ezüst felhőkből aláhulló fényszitálásban vöröses hullámokat vetve növekszik. A képmező bal részén az egykor ünnepélyes rendbe foglalt geometriai elemek az őseredeti egységtől eltávolodva az abszolút állapotukból kibillenek. A tér szimmetriája megbomlik, a stabilitásukból kizökkent formák kontúrjai összemosódnak. Az összesűrűsödő színfoltok satírozási technikával elnyújtott látványa - az időbevetettség élményét megtapasztalva - egy sebes mozgásában elkapott pillanatképet ábrázol. A tovatűnő jelenetben belső küzdelmeink jelképes színtereként egy hajó motívumot fedezhetünk fel, melynek megbillenése akár végzetes is lehet. A feketésvörös részletek a hajótestet ábrázolják, a kék és lila a szeleknek feszített vitorlákat mutatja. Az esők istene az ég csatornáit megnyitja, s gyöngyházfényű permettel kíséri haladását. A gyorsított mozgással a művész fontos gondolatot közöl: minél kimozdultabb egy állapot, annál kavargóbb az idő áramlása. Dea Caelestis szellemének megidézésével az isteni tudás egyik fő attribútuma valósul meg: egy magasabb mérce szerinti ráérzése a lényegi igazságnak, mely a világot mozgásban tartó energiákat kiegyensúlyozza. Tekintetünket jobbra vezetve a képmező kitisztul, a formák szétválnak, lelassulnak, a bal oldalról visszaköszönő színek új jelentéssel gazdagodva átlényegülnek, szimbolikájuk létezést leíró minőségek. A lila a felszabadult lélek magasabb szellemi képessége, a vörös életigenlő dinamika, a barna a földhöz kötött fizikai létezés, a türkizkék oszlop az értelem, a fekete az alámerült állapotok megtapasztalása, a királykék ablak bölcsességre utal. A mennybéli világosság ragyogása a mítoszokban színeződő, szertartásokban megtisztuló és beavatásokban felmagasztaló napszentület isteni csodája, melynek igazlátó fényessége a dolgok valódi természetét helyezi fókuszába. A bal és jobb képmező ellentétein és azonosságain túlmutatóan a műalkotás fontos gondolata, hogy az isteni igazságosság egyensúlyát mindenki magában hordozza, a mélységeinkben rejlő kincseink felélesztésével a végtelent teremthetjük meg magunknak." dr. Hájer Szilvia



Tűzszentelés - Mars ébredj!

  • 160 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A felszentelés tüze számos fontos és elismert ókori nép történetében alapvető fontosságú, így a római életben is kiemelt szerepe van. Náray Tamás tűz-felszentelése rendkívül sokat mondó művészi alkotás. Róma város védelmezője, Mars tiszteletére gyújtott tüzet felülről lágy szín képviseli, mint például a opál-sárga fehér, az aranykenyeret és a vörösbort kék lapis lazuli tarkítja. A vörös tónusok intenzitása és számtalan árnyalata hangsúlyozzák Mars isten elsőbbségét Róma városának életében és megújítják az ebből fakadó védelmet." prof.dr. Valeriano Venneri

"A műalkotás csupa erő, mozgás és változás. A dinamikus ecsetvonások nagy hitet követelő akarattal izzanak fel a festővásznon. Az őselemeket megidéző absztrakció mágikus teret képezve az éltető és pusztító lángok urát, Mars tüzét helyezi fókuszába. A mű a Nap járásához igazítva egy purifikációs szertartást, a tűzszentelés varázslatát fogalmazza meg számunkra. A tűz hatalmát félő római halandókat a kifürkészhetetlen isteni szándék megismerése és az természeti erők uralása az égiekkel való kapcsolatra ösztönözte. A tűz erejét megszólító kompozíció sötét árnyakat hív elő a föld mélyéből, s az ősi szellemek felébresztésével az alvilág megnyílik, az elemek közt félelmetes küzdelem kezdődik. A ragyogó fények kölcsönhatása a legszebb színreflexeket hozza mozgásba. Az alkotás legmagasabb hőfokán Náray Tamás a létezés minden leheletét összpontosítja, s formaképző tudásával egy csodálatos jelenetet ábrázol: a vörös és narancs parázslásban elhamvadó zsarátnok erejét a ciklikus világrendbe visszaforgatva az új tűz megszületésének pillanatát ábrázolja. A képmező centrumában, a káprázatos aranyfelület gyújtópontján látható vörös, szögletes hangsúly minden tüzek forrásaként az örök fényesség szimbóluma. A gyöngyházfényű textúrán felfelé mutató rózsaszín folt-kitörés Mars isten kettős szerepére utal: a természet isteneként a rómaiak bő termésre ösztönző ceremóniákat tartottak számára. A háború isteneként pedig a harcok előtt a hadvezér a tűzben megtisztított szent lándzsát az ég felé tartotta, s Mars isten nevét kiáltva katonáinak oltalmat és győzelmet kért." dr. Hájer Szilvia




Muszeion lángjai

  • 160 x 140 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Egy olyan nagy és tartós birodalom felépítésének, mint Róma, vannak pozitív vonatkozásai is: emlékművek, vízvezetékek, nagyon fontos közúti hálózatok építése, viszont a hódítás folyamatában vannak tragikus és drámai vonatkozások is. A Muszeion lángjai című festményen a művész egy egészen sajátos látvány együttest hoz létre, ahol a lángokat, precízen festi meg, amelyek következtében egy világ kulturájának megsemmisülését láthatjuk. A részletek elvonatkoztatottak: minden szín más-más jelentést hordoz a tudomány és a kultúra világában. A képmező közepén egy kék kabátos bámuló alak is felsejlik, aminek merev mozdulatlansága az utókor értetlenségét szimbolizálja. Az alexandriai könyvtár a lángok martaléka lesz." prof.dr. Valeriano Venneri

"A dekoratív érzékkel és alaposan átgondolt ritmussal mozgó színtömeg finom rajzolata az ókorban összegyűjtött hatalmas írott ismeretanyag festői lenyomata.       A művész egy különös jelenetet vet vászonra, Minerva, a bölcsesség istennője láthatatlan palástját teríti szét a festővásznon, a finom kelme védelme alatt az ókori tudástár, Muszeion szimbolikus színű tekercsei rejtőztek. A zöldes árnyalatok a szerteágazó növénytant foglalják egységbe, a kékkel jelölt részletek a vizek élővilágának titkait kutatják, a nap-sárga tónusok hős hadvezérek legendáit méltatják. Az aranyba foglalt ragyogás híres császárokat dicsőit, a finom rózsaszínek nimfák költészetét verselik meg, a hűvös fehérek számtani és mértani ismeretek összessége. A lila hangsúlyok filozófiai elmélkedések, az óarany színek a csillagjóslások, a sötétkékek az orvostudomány eredményeit őrzik. A képmezőt elárasztó vörös folyam és sötét árnyak a tűzvészre utalnak. A mesteri színfelfogással ábrázolt végzetes jelenet helyszíne az egyiptomi Alexandriai könyvtár, melynek egyedülálló gyűjteményét a haragra gerjedt istenségek lángba borítják. Orcus isten az emberek viszálykodását megelégeli és az alvilág összes mételyét a fenti istenek közé veti, hogy a büntető isteneket és ártó szellemeket felébressze. Mars hadisten parancsára Vulcanus, a tűz istene az égi kohóban küklopszok segítségével villámokat kovácsol, melyek az emberi gonoszságot megcélozva Minerva köpenyét is lángra lobbantják. Az izzó harmóniába olvasztott színkötegek hosszan eláradó forma-igézeteit, s a tűzeső fékezhetetlen mindenhatóságát Náray Tamás jellegzetes tónusnyelvén eleveníti meg számunkra, s a lángoló pompában megélénkülő villanásokkal az elhamvadó tekercsek utolsó vallomásait tolmácsolja." dr. Hájer Szilvia



Aineiász útja

  • 160 x 140 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Náray Tamás Aineiászról, Róma egyik alapítójáról megfestett absztrakciójában azt az utat és azokat a kalandokat meséli el, amelyeket Vergilius azonos című remekművéből ismerhetünk. A trójai háború után Aineiász hosszú útra indul a tengeren, amely egyenesen a Tiberis torkolatába, vagyis a jövendő Rómába vezeti. A művész pompás festményén az Aineiász által látott, és behajózott tengerekre jellemző mélykék, türkiz, akva és petrolkék ezernyi, áramló árnyalatát figyelhetjük meg, amely már-már elrendelésszerűen olvad egybe az éggel. A kettős tónusú illetve jelentésű vörössel pedig egyrészt a Dido iránti szerelemre, másrészt a trójaiak legyőzésére emlékezhetünk." prof. dr. Valeriano Venneri

"A műalkotás a narancsvörös és tengerkék színek árnyalataiból kilakított mintázata egészen az idők kezdetéig vezet bennünket vissza. Oda, ahol a görög és római gyökerek összefonódnak, s ahonnan a halandók számára megfejthetetlen isteni szándékok sarjadnak. Az absztrakció a latin honalapítás történetét mutatja be számunkra. A művész úgy építi fel a képmező struktúráját, hogy a narratíva szempontjából döntő fontosságú alakzat a lehető legtöbb teret kapja, a így a végtelen kékségben lebegve önálló szigetként jelenik meg. A csizmához hasonlatos idom az absztrakció egyetlen szabad mozgású eleme, mely nincs a kép széléhez rögzítve. A kompozíció minden mozzanata ehhez a kiemelt jelentőségű folthoz vezet. A szabálytalan szélekkel csipkézett narancsvörös tömeg motívumaiban Aineiász kalandjainak állomásait fedezhetjük fel. Jobb oldalt alul egy katartikus erejű fényrobbanás az égő Trójából menekülő hősre, s kíséretére utal. Tekintetünkkel balra haladva a kiszögelésekkel és bemélyedésekkel szabdalt szakasz Észak-Afrika partját idézi meg, a vörös izzáson átszűrődő sugarak Karthágó királynőjét, a szerelmes Didot koszorúzzák meg, aki Aineiászt a csillagokban megírt útjáról egy időre eltérítette. A balról kimagasló masszív forma a Szicíliában eltöltött hónapokra utal. A Nap érlelő erejének narancsos fényeit részekre tagoló fekete vonalegyenesek az egyben tartott tömeg kohézióját megbontják, s az alvilágban szerzett tapasztalatokkal hősünk útját az elrendelt célhoz igazítják. A vonal kereszteződésekben, ahol a múlt - jelen - jövő összeér, az ősök hagyatéka Aineiász bölcsességében összpontosul, hogy az ártó istenek gonosz szándékát felismerje, s a segítő istenek által kijelölt új hazáját, Itáliát elérje. A támogató égi erőket a felülről lezúduló vérvörös folyam jeleníti meg, melynek leszakadozó finom szövete aranyporos hintéssel hullik alá, s megtartó áldással oltalmazza az új hazát kereső trójai harcosokat. A jobb felső sarokból áramló sötét gomolygás Junó haragját szimbolizálja, aki a Tiberis öntözte vidéket, Aineász új hazáját békétlenséget hozó villámcsapásokkal sújtja. Italia jellegzetes kontúrjával megfestett alakzat a majdani Római Birodalom bölcsőjeként őrzi a honalapító Aineiász álmait." dr. Hájer Szilvia



A nap amely mindent megváltoztatott (Kr.u. 79. augusztus 24.)

  • 120 x 220 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Kr.u. 79. augusztus 24-én Titus Vespasianus császár idején kitört a Vezúv, a nápolyi vulkán, Pompeii, Herculaneum, és több mint 16 000 ember halálát okozta álmában. A római nemesség nyári rezidenciája szörnyű katasztrófát élt át. Noha voltak előjelek, amelyek figyelmeztették az embereket az égi erők elsőbbségére, de ezzel mit sem törődve szabadították magukra a tűzesőt. A festmény hűen ábrázolja az éjszaka eseményeit, megjelenennek a vulkáni hegyek a kitörés pillanatában, vöröslő lávacsóvák kíséretében, s amely a művész absztrakt ábrázolásmódjától kimozdulva ismét a realizmus felé fordul, miközben megőrzi a csak rá jellemző, eddigre már jól  ismert, és méltatott kézjegyét. Valóságosan úgy tűnik, mintha a Nápolyi-öbölben élnénk át az éjszakát, nézőként a tenger felől, miközben a túloldalon izzó láva pusztítja el a környezetét." prof.dr. Valeriano Venneri

"A lenyűgöző formabátorsággal megalkotott pillanatfelvétel egy katartikus eseményt örökít meg számunkra. A fentiek akaratát visszhangzó égigérő hegyormok világosbarnával jelzett tömege, a merészen leszakadó sziklagerincek törtfehér foltjai, a széles vájatú völgykoszorúk sötét hullámzása, a kristályvizű tengerszemek, s a finom esésű gyöngyház források, mind-mind nagy idők tanújaként kíséri ami az égiektől elrendeltetett teljes, egész és örökvaló, legyen az akár teremtő alkotás vagy éppen pusztító rombolás. A világ rendjét időben és térben fenntartó istenek az emberi gonoszságot megelégelvén a mélységben rekedt sötét erőket a halandók közé eresztik. Az erőszakos római hódítások után felégetett, vérrel áztatott területek a föld gyomrában forrongó indulatokat gerjesztenek, s a lenti istenek Vulcanus vezetésével egy hatalmas küzdelemre készülnek, aki a szakrális összecsapás helyszínét Pompeii városába helyezi. A büntető kataklizma végítélete Krisztus születése utáni 79. év augusztus 24. napján következett be. A fellegek háborújából aláhulló tüzes nyílzápor hatására félelmetes kőfolyások indulnak meg, az alsó és felső vizek egymásba zúdulnak, a talajon tátongó hasadékok, méteres repedések keletkeznek. Az égi birodalom a földdel összeér, a felszakadt boltozaton keresztül ragyogó mennykövek hullanak. Az irtózatos világomlás zajára a föld összes szelleme egyetlen kitörésközpont felé tart, a Vezúv kürtője megtelik gázzal és a mélység haragja izzó lávaként árad szét a mindenségen. A ragyogó árnyalatok egész színsorát felvonultató műremek festői egyensúlyát a mester az alkotás során végig biztos kézzel tartja, az organikus rendbe foglalt részletek viharzóan széthúzó erejét egybefogja. A szabadjára engedett energiák iszonyatos rombolása ellenére a szélesvásznú, grandiózus festmény a felemelkedés lehetőségét hordozza magában." dr. Hájer Szilvia



A Capitolium lúdjai

  • 160 x 140 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A vászonra vitt esemény Róma hét dombjának egyikén, a Capitoliumon játszódik Kr.e. 390-ben, ahol a ludak is éltek. A gallok megtámadják Rómát, és a falak közé kényszerítik a lakosságot élelem nélkül. Azonban a lúd szent állat a római mitológiában, ezért megkímélik az életüket. Az ellenség az éj leple alatt a falakhoz oson, hogy rajtaütéssel támadja várost, csakhogy a ludak hangos rikácsolása és pánikszerű szárnyverdesése figyelmezteti Marcus Manliót, az egykori római konzult, és így időben elhárítja a rájuk leselkedő veszélyt. Náray Tamás kivitelében és méreteiben is nagyszabású alkotást készít ennek elmesélésére. A képmezőn számos egyértelmű és absztrakt utalás látható. Külön kiemelendő az árnyalatok mesteri egymásba olvasztása a lehelet-vékonyan felvitt festékrétegekben: a vörös használata egyenesen zseniális, a milliónyi, finom ecsetvonás pedig kivételes, olyan áttetszőség elérésben, mint a sárga és a zöld a kék bevonaton."                     prof.dr. Valeriano Venneri

"Náray Tamás az absztrakció alakjainak meggyőző erejét az egyedülálló látásélmény mellett az intenzív színpárosításokkal elért "hanghatásokkal" is gazdagítja. Az alkotás különleges akusztikáját a művész a páravékony rétegek megélénkülő tónushatásaival fokozza. A kép legnagyobb alakját az égi sátorra simuló vörös lepel jeleníti meg. A meghasadt égbolton átszüremlő holdvilág palástja alatt gall katonák harcra készen settenkednek a Capitoliumhoz vezető rejtett ösvényen...                    A képmezőn ekkor finoman felszálló, hurokban végződő vonal-jelenségek indulnak meg, melyek Júnó szent madaraira utalnak, akik a templom körül éltek szentállatként, háborítatlanul. Az istennő lúdjai a gallok támadására felriadtak, s hangos gágogásukkal és szárnycsapásaikkal éktelen zajt keltettek. A szerteröppenő tollakkal egyidőben a kompozíció jobb széléről egy ragyogó tömeg indul meg, melynek rikoltó mintázata a megébredt természetet példázza. A ludak hangos riadalmára a kéken csillogó víztükör féktelen hullámokat dobál, a zöldellő selyemrétek fűszálai a szelek erejével intenek, az olajzöld fák lengedező lombkoronája is a gallok támadását suttogja. A vízfelszínen úszó vörös hangsúllyal még a mélységben rejtőzködő halak is feljönnek, az arany részletekben nimfák figyelmeztető éneke hangzik fel... A természet minden létezője a gall fenyegetésre figyelmeztet, melyet a római katonák időben észrevesznek és visszavernek. A műalkotás kuriózuma, hogy a festőművész a színpompás rajzolatban a gallok szimbolikus állatát is megmutatja, tekintetünkkel a hajlékony kontúrokon végighaladva egy díszes tollazatú kakas sziluettje sejlik fel." dr. Hájer Szilvia




Romulus Augustulus trónfosztása

  • 100 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része

Ár kérése

"Romulus Augustulus trónfosztása a Nyugat-Római Birodalom végét jelenti. Rövid, mindössze tíz hónapos uralkodása egybeesik a Nyugat-Római Birodalom végével. Emlékszünk arra, hogy a Kelet-Római Birodalom voltaképpen egészen 1453-ig, Konstantinápoly oszmán ostromáig, és annak bukásáig marad fenn. A művész ennek a tragikus eseménynek az értelmezésében emeli ki a pompa, a gyötrő válság és a Birodalom vége emlékképeit. Az aranylemezzel átszőtt felső rész a nagy hódítások megdönthetetlennek tűnő birodalmi korszakára, egy "arany" korszakra emlékeztet, a középső képmező ugyan szilár, de a vörösben gomolygó felületre beérkező geometrikus elemek a nyíló réseket jelölik, az alsó fekete, érdes faktúra használata pedig a lerakódásra utal, mely egyben a vége is a Nyugat-Római Birodalomnak." prof.dr. Valeriano Venneri

"A színek pontos átérzésével megkomponált műalkotás tömött kompozíciós rendbe szorított tömegei drámai erővel küzdő hatalmi megnyilatkozások. Az arany, fekete és vörös textúra látványos párosításban a hanyatló római birodalom megfogyatkozó ereje és az az elleni támadások ereje mérkőzik meg egymással. A vérvörös pusztítás izzó felülete feltartóztathatatlan akarattal olvasztja magába a szikrázó részeket, s az egykoron mindent elvakító fényesség a kép felső szélére szorulva a kiskorú Romulus Augustus gyengekezű uralkodását példázza. Az elszabadult indulatok mindent felperzselő szándékkal forronganak a mélység éjfekete katlanában, a megkísértő rettenet félelmetes árnyakat vetve merül alá, hogy az alvilág szellemeit felszínre hozva erejét megsokszorozza. Az éjfekete és acélkék színezésű rétegek az Odoaker által kirobbantott felkelésre utalnak, a germán törzsek nagyhírű vezetője az ifjú császárt trónjától letaszítja, s ez egyben a Nyugat-Római Birodalom fennállásának végnapja. A vérvörös mederből kiemelkedő törtfehér alakzat hűvös józansága a tüzes textúrát meghátrálásra szólítja, a világoskék szegély mértéktartása tiszteletet parancsol. A világító felületen tündöklő színarany négyzet egy mágikus átjáró, mely az evilági valóságtól elrugaszkodva a jövendölések világába vezet bennünket. A Jupiter által megjósolt "imperium sine fine" tárul elénk, a vég és határok nélküli örök birodalom víziója, melyet híres eposzában Vergilius is megénekelt. A vörös es arany erőmezők az Imperium Romanum politikájának mottóját is szimbolizálják: az expanzió és konszolidáció egyensúlyát, mely hosszútávon kivitelezhetetlennek bizonyult, s a birodalom végnapjaihoz vezetett. Az utolsó császár, Romulus Augustus nevének különlegessége, hogy a két legjelesebb uralkodót idézi meg: Róma alapítóját, Romulust és a Pax Augusta megteremtőjét, Augustust." dr. Hájer Szilvia



Júdea elfoglalása

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Júdea földjét 66 és 135 között három nagy konfliktus vére áztatta át. A három háború és a megszállás rendkívül tragikus és megrázóan drámai események  Róma és birodalma történetében. A megszállás sötét verme és keserűsége, s a zsidó háborúk absztrakt víziója különösen drámai hatást keltenek a tiszta ártatlanságot sugalló fehér háttérben, amelynek segítségével máris Júdea templomaiban járunk.  A legkegyetlenebb mind közül a római hadsereg volt, és vezetőjükhöz fűződik a világ legnagyobb horderejű gyilkossága, Jézus keresztre feszítése.  A bűntudat hosszú, fekete nyilakkal hasít a lélekbe. Az oszlopszerű formák a templomi menórák ágainak számával egyezik meg, melynek fénye amíg az emberi emlékezet él, soha nem hunyhat ki." prof.dr. Valeriano Venneri


"Az időtlen létezés törtfehér felületén kirajzolódó folt impulzusok drámai ereje Júdea provincia eseményeit fűzi színpadias rendbe. A képmező tengelyén végigvonuló alakzat felfelé és lefelé meginduló, időben és térben előrehaladó formakitörései uralkodók egymásutániságát és területi változásokat jeleznek. A fekete hangsúlyok váltakozó dinamikájú kiugrásai Ábrahám népét megtizedelő hatalmai viszályokra utalnak, a sötét elemeket kísérő rőtszínű színkapcsolódásokban a betolakodó idegenek ártatlanok vérével mossák le bűneiket. A helyenként feltűnő agyagsárga részletekben a Mózesnek átnyújtott kőtáblára vésett törvények jelennek meg. A szimbolikus elrendezésű diagram kezdete a perzsa uralom utáni Júdeát mutatja, a folt torlódásokban a Makkabeus felkelés, illetve a judeizmus megmentőjének tartott Hasmoneus dinasztia örökösödési harca is látható. A festmény centrumában koncentrálódó formacsoportban Pompeius alakja tűnik fel, aki Judeát római provinciává tette. A mélybe mutató szúrós sötét forma a birodalmi fennhatóság kezdetét mutatja, hegyes menetét három jelzésértékű vörös vonás kíséri, mely a három zsidó lázadás motívuma. További részletekben Nagy Heródes, a szövetséges zsidó király szélsőségekben megnyilvánuló regnálásat fedezhetjük fel, melyet egyaránt jellemeztek hatalmas építkezések, ugyanakkor a nevéhez fűződtek a betlehemi gyermekgyilkosságok is. Poncius Pilátus helytartóságának korszakát, s végzetes döntésének következményét a diagram utolsó elemeként egy elnyújtott vörös hangsúly ábrázolja, amely a felülről érkező kékesfekete tömeggel egyesül. A jobb felső sarokból érkező színtömeg nehéz jelenléte az emberiség legnagyobb bűntettét idézi meg. Kéklő felületéről egy ragyogó szögletes forma emelkedik ki, mely Jézus megfeszítésére hoz feloldozást, megváltó erejét a vörös négyzetben lüktető szívdobbanások adják. A zsidóság viszontagságait képviselő nyugtalan mozgású vonalmenetekhez viszonyítva ez az egyszerű formanyelven megnyilatkozó vörös geometriai elem az istentől elrendelt kegyhelyet, Jeruzsálemet jeleníti meg. A Salamon frigyládája köré emelt szentélyből épült templom a mennyek országának kapuját tárja ki előttünk." dr. Hájer Szilvia



A harmadik templom

  • 120 x 120 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A művész eme, a kivitelezés és a szimbolika szempontjából egyaránt új felfogású alkotásában - mely az eddigi munkásságát tekintve egy kifejezett ritkaság -, Jeruzsálem harmadik temploma jelenik meg. Náray Tamás művészetében rendszeresen visszatérő elem a judaika, és annak relikviáihoz való absztrakt visszanyúlás. Itt láthatjuk az első és a második templom sziluettjét, a templomok újjáépítését és Titus általi lerombolását, de feltűnnek a héber kandeláberek, a menóra és a képmező alsó részében a tízparancsolat táblái is. A Náray Tamás által a Római Császárság kora című kiállításon a leginkább használt színek – bíborvörös, a türkiz, a lapis lazuli kék és arany-pigmentes aranyozás – a legnagyobb jelentőséget és elismerést kapják ebben az érett művészi és megrázóan szimbolikus mélységű alkotásban." prof.dr. Valeriano Venneri

"A múlt tapasztalatával és a jövő ígéretével felvértezett kulisszaszerű formák színpadias megkomponálásával a festőművész egy megtörtént és egy bekövetkezendő eseményre utal. A robosztus termetű, vallásos lelkületű valóságmotívumok az impozáns téralakításnak köszönhetően a Harmadik templom kettős értelmezési lehetőségét jelenítik meg számunkra. A mester a vonalak és színek mimikai erejét az ezüstszürke háttér emelkedettségével párosítva egyszerre tárja elénk a múltat és jövendőt. Az ellentéteikkel és azonosságaikkal összekapcsolt színértékekkel a festőművész a narratíva jobb megértéséhez egészen a Mózesnek tett kinyilatkozástatásig vezet bennünket vissza, amikor Isten a törvényeket és a Szent Sátorra vonatkozó utasításokat átadta. A templom részleteit szimbolizáló geometriai idomok látszólagos összevisszasága a jeruzsálemi kegyhely nagy korszakainak összefoglaló erejű lenyomata. A találékony művészképzelet a képmező jobb oldalának egybefonódó formacsoportjával a virágzó templomi időket ábrázolja: ide tartozik a Salamon által építtetett Első templom, a Zorobábel helytartósága alatt újjáépített Második templom, s Nagy Heródes birodalmi tudatot hirdető monumentális építménye, melyet egyes források a Harmadik templomnak is neveznek. Az absztrakció bal oldalának különálló formái a hanyatló templomi idők néma szemtanúi, a széthúzásban növekvő sötét erők hatalmas pusztításra utalnak. Ide sorolhatjuk a babiloni fogságot, amikor Isten választott népe az ősi törvények próbáját elbukta, melynek büntetése 70 száműzetésben eltöltött év. A műalkotás kékesfekete sávjának időtálló rétegzettsége, s a centrumban látható három lángnyelv szakrális ereje az egész kompozíciót átlényegíti, s a Harmadik templom mibenlétét egy új dimenzióba, a jövőbe helyezi. A bibliai próféciák jövendöléseit követve a Harmadik templomban majd a végső idők előtti események zajlanak. Az utolsó korszakváltást megelőzően a megkísértés próbája vár az emberiségre, amikor a bűn fenevadja a templomot meggyalázva a hatalmat elfoglalja. Az alkotáson a színek mellett a számok is szimbolikus jelentőséggel bírnak. Az eredeti kultuszhely tíz asztalát és tíz menóráját a fehér csíkok ábrázolják, a tíz fehér elem a Tízparancsolat mellett a tíz elveszett törzsre is utal. A két királykék színsáv a Frigyládát őrző két kerubot jeleníti meg. Az örök üdvösség hitével fellobbanó oltár három tűznyelve a Második templom három rézkapujára utalva az Út, az Igazság és az Élet jelképe. Megtisztító szentségük a mennyből alászálló, új eget és új földet teremtő Jeruzsálem örömhírét emelik mindenható érvényre, s kezdetét veszi Krisztus ezeréves királysága." dr. Hájer Szilvia



Juno találkozása Irisz nimfával

  • 80 x 80 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Keletkezés helye és ideje: Sitges, 2022
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Junó és Irisz újra találkoznak, hogy megakadályozzák Aineiászt, a latin kolónia alapítóját a terve végrehajtásában. Az istennő megpróbál szembeszállni a hőssel - aki egy hosszú utazást követően találja meg Rómát -, és ráveszi Irisz nimfát, hogy szabadítson vihart Aineiász flottájára. Náray Tamás munkája ezúttal jobban kiemeli Irisz, a szivárványos nimfa harmóniáját és színeit, mint viharos természetét. Azonban a vöröslő, pointilista technikával létrehozott motívumok Aineiász útján nehézségeket sejtetnek. Külön érdemes megszemlélni a színátmenetek elválasztására használt, festőkéssel applikált vonalakat, melyek egyrészt egészen különleges faktúrát adnak a vásznon, másrészt megmutatják a művész technikai tudását." prof.dr. Valeriano Venneri

"Az ezerarcú teljességben életre szépülő légies foltrajzolatokkal Náray Tamás festői érzékelésének horizontját szélesre tárja, s ecsetjének finom megindulásával kristálycseppeket satíroz szét az érintetlen festővásznon. A gyöngyházfényű és halványkék színtartományokban testet öltő álomkép egy magasabbrendű szférába enged bepillantást, egy olyan létszinten járunk, amely minden evilági kötöttségtől mentes. A földi testtől különváló lelkek a rózsaszín tündérporral hintett felhők fölé repülve a legteljesebb szabadságban vándorolnak, s a valóságos idő- és térbeli viszonyok feloldódnak. A hétköznapi tudatosság elvesztésével megközelíthetetlennek tűnő jelenségek, isten- és szellemlények válnak láthatóvá, ősi sugallatok érkeznek. A lírai szépségű műalkotáson megélénkülő dúsabb árnyalatok a szivárvány nimfa, Írisz kiválasztási, s beavatási szertartását ábrázolják. A szülés és házasság védnökeként tisztelt Juno istennő segédjét a halandók közül választotta ki. Nyárkezdet idején, amikor a Nap a legmagasabb pontján jár, a felvilág megnyitja a mennyek kapuját, s csodálatos narancsvörösben játszó, minden életet megújító fények árasztják el a földet. Juno istennő azt a hajadont, akinek haját az égi fény bearanyozza nimfájává fogadja, s az eget a földdel összekötő szivárványhidat bocsájt le számára. A képmező alján nyíló királykék formában Irisz nimfát láthatjuk, kecsesen meghajló testének minden rezdülése női minőségének életerejét szimbolizálja. A feketére színezett hangsúlyokban rontást keltő akarok megkisértő szándékkal törnek felszínre, a felülről meginduló mennydörgést, tűzvészt és pusztítást hozó veszedelmet Junó és Írisz az alsó vizek forrásából származó varázspermettel elhárítja. A csodálatos kompozíciót átfényesítő árnyalatokban a teremtés szintjei is megjelennek, az égi birodalomtól a földi létezőkig áramló termékenységnek Junó és Irisz szövetsége a legfőbb eredője." dr. Hájer Szilvia




Mithridates és Sulla háborúja

  • 100 x 100 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A Mithridates és Sulla közötti háború, amelyet Mithridates-háborúknak is neveznek, három szakaszban zajlott, ahogy három jelentős, faktúrájában azonos, de harmóniáiban eltérő vertikális elem építi fel a művet. A nagy méretű alkotás a kolorizmus irányzatának egyik mesterműve: az árnyalatok, a színek, a fények és az egymásból épülő tónusok végtelen sora. Ismét megjelennek a négyzet és a gömb geometrikus formái, melyek, a földi tökéletességet jelképező és az isteni nagyságot szimbolizálják, egyfajta oltár funkcióját betöltve a vásznakon. A kolorista és a szimbolikus eklektika egyesülése ezúttal egy csodálatos műalkotást hozott létre." prof.dr. Valeriano Venneri

"A műalkotás nagyívű dinamikája a világot felépítő duális rendet idézi meg, mely az ellentéteiből fakadóan örök konfliktusokat eredményez. A létezést leíró küzdelmek két szimbolikus helyszínen történnek: a természeti folyamatokban és az emberi természetben. Az absztrakció mozgalmas mintázata az erőhatások egymásnak feszülését a földi színtérre helyezi, az uralkodni vágyó alakzatok egy ókori történelmi eseménybe ágyazott összecsapást ábrázolnak. A két vörösen izzó erőközpont duális szimbólum: egyrészt a fent és lent, a földi és az isteni akarat, másrészt köré rendezett rétegek segítségével mitikus időkben megvívott csatákról mesélnek, melyek Sulla, a római hadvezér és Mithridates, a pontoszi király között zajlottak. A képmező jobb oldalán látható formacsoport a római erők motívum együttese, melynek gyújtópontjában elhelyezkedő vörös négyzet Sullára, a véreskezű diktátorra utal. A sötétkék és arany tömegek Róma két fontos attribútumát jelenítik meg: a sötétkék a Földközi tenger fölötti egyeduralmi szándéka, a csillogó felület a római népet mindenek elé helyező birodalmi öntudata. A lila a szövetségesekkel való összetűzéseket mutatja, az agyagsárga forma kibillentő energiája pedig vetélytársára, Mariusra utal. Az intenzív zöld foglalatban a Sullát hatalmon tartó optimata szenátorok támogató rendjét fedezhetjük fel. A bal képmezőt átszelő kéklő folyam az Égei tenger és a Fekete tenger felé terjeszkedő pontoszi erőket mutatja, a mélységből feltörő víztömeg sebes áramlása egy vörös kör formát sodor magával, mely Mithridatest szimbolizálja. A gyöngyházszínű alakzat elvakító fénye a nagyhírű pontoszi király leleményességét mutatja, mivel a görög civilizáció oltalmazójának szerepében tetszelegve - területszerző célzattal -  római ütközőállamokkal és protektorátusokkal is szembe szállt. A római légiók és a pontoszi seregek közötti feszültség a kompozíciót kettéhasító narancsvörös izzásban tetőzik, mellyel a Mithridatesi-háborúk kezdetüket veszik. A lángoló tűznyelvben Athén ostromának jelenetei tűnnek fel. A római pilumok és katapultlövedékek csapása alatt a pontoszi sereg makedón típusú phalanxa, sarlós kerekű harckocsija és rézpajzsos egysége az ütközetekben alulmaradva vereséget szenvedett. Az absztrakció merész logikai konstrukciója és sokatmondó statikai felépítése a három Mithridatesi háború átfogó jellegű összegzését is magában foglalja. Náray Tamás, alkotásának egyetlen stabil pontjaként a Rómát szimbolizáló vörös négyzetet a felső képsávban tartja, ehhez képest a pontoszi királyt jelképező vörös kört pedig az alsó tartományban folyamatos mozgásban hagyja, ezzel is előrevetítve a további két háború végkicsengését." dr. Hájer Szilvia



A kettéosztott birodalom

  • 50 x 50 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A mű Róma történetének egy döntő szakaszát jeleníti meg. Azt az időt, amikor a Római Birodalom felosztása Nyugat és Kelet között megtörtént. A kényszerű lépést Theodosius hajtotta végre 395-ben. A művész interpretációja rendkívül érzelmes és izgalmas is: egy hatalmas vízfelület osztja két részre a festményt, és mindkettő föld aranygazdagsága tükröződik a fenséges vizeken. Itália, a sík terület, Bizánc a zord hegyvidék, tejején a Byzantine kolostorral. Róma, a nyugati rész látszik ahogy kevesebb, mint egy évszázaddal a felosztás után feloldódik a mindenségben, míg Konstantinápoly, a keleti rész 1453-ban esik el. A megosztottságot a színek mélysége és intenzitása is hordozza magában, reményt keltő tónusokkal a túlélés jegyében." prof.dr. Valeriano Venneri

"A pontos egyensúlyérzékkel megmintázott műalkotás térhódító gesztusai egy természeti látványba ágyazott történelmi fordulatról tesznek vallomást. A magasságok világában felszentelő, s a mélységek ölén is jelenlévő isteni erők az egybeolvasztott világmindenség őselemeit átlényegítik, s egy új helyzetet teremtenek. Katartikus folyamatok indulnak meg. A földszínű dominanciával megjelenített formakolosszus jobb oldali tömege a Kelet-Római Birodalom néven továbbélő hatalmi egység festői megjelenítése. A gyökereivel együttlélegző masszív tömb a római sas méltóságát Iustinianus uralkodásával helyreállítja, a színarany oromzattal a mester Bizánc fénykorát idézi meg, melyet a Macedón dinasztia fémjelez. A bal oldali idom lejtős formája a Nyugat-Római Birodalom fokozatosan széteső uralma, a kopott fényű részletek hajdani pompájára, s az egykor fegyelemre edzett római öntudatra a szelíd emlékezet megszépítő palástját borítja. A két sziklatest közé az isteni teremtő tudás a földet felpuhító párából, az aranyhomokkal meghintett felhőkből, szent források kristálycseppjeiből és isteni érintésre megindult kőfolyásokból a világmindenség tengelyén, korokon és tereken átívelően egy átjárhatóságot biztosító hidat emel. A híd alatti kagylóhéjszínű gomolygásban felcsendülő nimfa szólamok egykori sikerekről dalolnak, hogy a szétporladó aranyszemcsék hajdani dicsősége örökre a csillagok közé íródjon. A híd fölötti rózsapermetben Rhea Silvia szelleme jelenik meg. Életet adó méhének gyümölcseit az istenek tenyerükre veszik, az ikerpárt napfényből font bölcsőben tündérszellemek ringatják, s a kiválasztott fiúgyerek sorsfonalát egy fenséges birodalom megalapításához gombolyítják." dr. Hájer Szilvia



Romulus és Remus háza

  • 65 x 50 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A Pompejiben található Romulus és Remus házát a művész megrázó ábrázolással interpretálja. Ezen rendkívüli alkotás segít elképzelni és engedi megpillantani a pompeji freskókról is jól ismert tájat. A nőstény farkas által táplált Romulus és Remus csodával határos megmenekülése, a későbbi életük kibontakoztatása, a birodalom csúcs felé tartó megállíthatatlan építkezései és terjeszkedése, a királlyá válás, a császárság kora, és az azt követő tragédiák narratív szintjei a kiállításon mindig visszatérnek, összekapcsolva az isteni és természetfeletti szinteket, a valóság szintjével. A képmező alsó részén látható aranybevonat rétegeinek megmunkálása hihetetlenül nemes és megkapó, amely Róma első királyának, Romulusnak a királyságára utal. A nőstény farkas földi elemként kapcsolódik az isteni elemekhez." prof.dr. Valeriano Venneri

"Az intenzív színerőkkel megnyilatkozó munka a lávapusztította város, Pompei romjai alatt talált falfestmények hangulatának és jeleneteinek költői lelkületű visszaadása. A kékszínű álomköddel átitatott textúrán a létezést eligazító természeti törvények felszabadító ereje káprázatos színképekbe oltott meséket elevenít meg. A Romulus és Remus házaként ismert épület falait díszítő freskók Róma eredetmítoszát az ikerpár legendájába ágyazva festik meg. A vulkáni hamu mögé tekintő festői képzelet egy türkizkékre alapozott vásznat jelenít meg, a zöldesbarna mintázat Róma hét domja közül a Palatinus körvonalait ábrázolja, melynek lágyan ívelő lankás domborzata büszkén emelkedik a magasba. A finoman aláhulló erezet motívumokban összegyűlt kristályforrások a vizi nimfák énekeit visszhangozva kanyarognak, s a mélyben szunnyadó dallamokat örök körforgásban tartva őrzik őseik emlékeit. A fenséges ragyogású tükörfoltokban Rhea Silvia meséjének sorsfordító pillanatai sejlenek fel: a sötét fenyegetés nagybátyja trónféltő haragját, s Vesta szűzként papnői száműzetését, a narancsvörös izzás Mars isten szerelmét, s kölcsönös vágyuk beteljesülését mutatja. A képmezőn átzúduló vérvörös folyam életerős lüktetésében az alvilágból érkező, égiekkel töltekező energiák egyesülnek és mágikus folyamatokat elindító események történnek. A lenyűgöző színbőségbe Náray Tamás a létezés megismételhetetlen csodáit plántálja, s a paradicsombeli harmóniában a természet minden létezője teremtő elhívást kap. A barna és vörös egymásba szűrődő formakapcsolódásokban Romulus és Remus születésének kalandos története elevenedik meg előttünk. Mars isten és Rhea Szilvia lángoló szenvedélyének gyümölcsében, az ikerpár személyiségében a hadisten szilaj természete, s a királylány lágy jelleme ötvöződik. A foltoknak egyéni karaktert kölcsönző tónusábrázolásban a testvérek jövőjébe oltott Végzet jelenik meg. A Tiberis megszelídített hullámaira bocsátott fiúk megmenekülése, a lupercale barlang oltalmat adó biztonsága, Mars szent állatainak féltő figyelme, az anyafarkas és harkály tápláló szeretete... mind-mind egy tőről fakad, s egyre vezet: Ő az, akinek jelenléte kezdettelen és végtelen, a mulandóság felett halhatatlan, Ő maga a teremtett szintek fölötti értelem, a világ működését segítő, sorsokat kijelölő bölcsen mért Isteni Szeretet. Az absztrakció záró gondolata, mely egyben Róma történelmének nyitó momentuma: a vörös és barna árnyalatokkal egymásnak feszülő testvéri akaratban a Romulust szimbolizáló vörös hangsúly a barna alakzat fölé." dr. Hájer Szilvia



Flóra meséje

  • 60 x 60 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"A rómaiak mitológiai világában meghatározó szerepet tölt be Fóra istennő. Ő valószínűleg Mars istenhez köthető, aki oly' nagy befolyást gyakorolt Rómára. Clorist Zephir mézédes szellője termékenyíti meg, mely románcból születik meg Flóra, aki a tavasz, a szentmisék, a gazdagság és a szabadelvűség istennője lett az emberi cselekedetekben. A művész a róla készült alkotásában egy mesebeli tájat mutat meg nekünk, amelynek ábrázolásában intenzív és mélyen pigmentált színek jelennek meg, s amelyek mégis egyensúlyban és egy rendkívül izgalmas harmóniában keverednek. A képmező horizontján légies vonalban felillesztett aranylapok szimbolizálják a szellőt mely sárgás aranyló fény nyalábbal teríti be a rózsavizű patakot. A zöldek és a kékszínek árnyalatai éteri hatást adnak a képnek."            prof.dr. Valeriano Venneri

"A hajnali derengésben ébredező mesevilágban az ünnepélyesen felemelkedő párapaplan szertefoszló tömege mögött a levegőég türkizkék birodalma árad szét a végtelenben. A felső képmező visszafogott színhasználata után az aranyhorizont alá sikló tekintetünket egy káprázatos színkavalkád babonázza meg. A frissen lélegző üde színfoltok egy napsárga részletre hívják fel figyelmünket, mely a kikelet ünnepének kezdete. A felső képtér rózsafátyolos felhője az alsó képmező élénk rózsavizű forrásában ismétlődik meg, mely Flóra, a tavasz istennő szentélyéhez vezeti a múló idő lépteit. A szerelmes Zephirt Cloris titkos kertjében a múzsák tavaszköszöntő éneke fogadja, s egy aranyló szellőnyaláb birtokba veszi Cloris méhét. Az egymásba feledkező részletek tökéletesen összecsendülő muzsikája, az élet vizének szelíd csobogása, s a zöldellő rétek friss illata a belső és külső természet megújhodását egyaránt célozza. Flóra istennő megszületik, s varázslata a világot felépítő elemek megtisztítását foglalja magában, tűz, víz és ágszentelő szertartással tartja a természetet örök körforgásban. Beavatási mágiája az alsó és felső forrásokat is teremtő elhívásra szólítja, s a szétváló földrétegekből érkező kristályvizeket szépség és egészséghozó bűbájjal hinti meg. Parancsára a kikelet nimfái és a márványtündérek téli álmukból felébrednek, s a zsenge füvű réteket a legszebben nyíló virágokkal szórják tele." dr. Hájer Szilvia



A pun flotta Lilybeaum előtt

  • 60 x 60 cm
  • Olaj-arany-vászon
  • Az alkotás az 'A Római Császárság kora' ciklus része
  • Az alkotás magántulajdonban van

"Náray Tamás ebben a művében az első pun háborúban Szicília Líbiára néző részére utal, amelyet a rómaiak eleinte nem tudtak meghódítani. A flották egymással szemben állnak a Földközi-tengernek ezen a Tamás által csodálatosan megalkotott és megfestett darabon, a világosabb és sötétebb tónusok, a türkizek árnyalatai a terület stratégiai jelentőségét hangsúlyozzák. Az absztrakt és geometrikus alakzatok mintha a mezőny ellentétes oldalaira, harci stratégiáikra utalnának. A piros árnyalatainak erőteljessége a türkizkéken hihetetlenül magával ragadó. A pun flotta hajóit szintén a vörösek és a narancs tónusok szimbolizálják, mégpedig csatarendben a nyílt tengereken, egy különös, előre meredő szerkezettel a hajók orrán, mely a kos névre hallgató, háromrétegű, szándékos ütközéskor az ellenség hajóit oldalról elementáris erővel meglékelő harci eszköz volt." prof.dr. Valeriano Venneri

"A türkizkéken ragyogó lírai háttér narancsvörös dominanciájú foltszigetei egy drámai milliőbe helyezett festői víziót jelenítenek meg. A második pun háború idején járunk, melyet Hannibál, a kiváló politikus és stratéga vezetésével Karthágó kezdeményezett. A pun hadvezér Róma esküdt ellenségeként minden erőforrást serege és flottája tökéletesítésére fordított, hogy az elvesztett területeket visszaszerezze, s a római expanzió megállításával a Földközi-tenger medencéjében Karthágó hatalmát visszaállítsa. A madarak birodalmából letekintve Szicília partjának körvonalai tűnnek fel, a lágyan fodrozódó vízfelszínen erős pun hajók gyülekeznek. Szicília földjének bőséges gabonatermése a rómaiak és punok számára is jelentős célponttá tette a latin szigetet, melyet az első pun háborúban Karthágó elvesztett. Hannibál a sziget nyugati részén elhelyezkedő Lilybaeum városát készül visszafoglalni. A képmező élénk formakultúrája a korszak legfejlettebb tengeri haditechnikáját mutatja. A szélesen kiterjedő foltcsoportokban a csata élvonalába besorozott öt evezősoros quinqueremiseket fedezhetjük fel, illetve a kisebb méretű, de erős döfőorral felszerelt hajókat, melyek az állványba foglalt, ércvégű faltörő kos mintájára épültek. A kosokat a vízszint alatti hajótesten helyezték el, melyek kettészelték az ellenséges gálya gerincének tartóoszlopait. A három evezősoros triremiseket a művész a téglalap alakú idomokkal ábrázolja, melyek speciális vágósarkantyús támadásokra kifejlesztve, feszes rendben felsorakozva mutatják meg könnyen manőverezhető természetüket. Az arany hangsúlyokban az égi szféra mennyei fényessége tükröződik vissza, mely a navigációban fontos tájékozódási pontként szolgált, Karthágó számára különösen a Vénusz bolygó volt a legfőbb iránymutató. A földi színtér eseményeit meghatározó csillagok járása azonban a rómaiaknak kedvezett, a punok végzetéhez vezető Hadak útját a festővásznat megszabdaló fekete erővonalak szimbolizálják." dr. Hájer Szilvia

Kosár