Hyperborea (jelentése: „a Boreaszon túli”) egy feltételezett egykori északi földrész vagy földterület, mely több nép mítoszában is szerepel: a görögön kívül, indiai, kínai források is említést tesznek egy távoli északi kontinensről.

A görög legendák szerint Boreasz (a téli vihar istene) lakhelye az északi Rhipaeus-hegység volt. Ettől északra lakott egy boldog életű, szent nép, a hüperboreoszok. Országukról azt hitték, hogy ott a nap fél évig nem száll le, a vetés náluk gyorsan megérik, az emberek boldogok, nem ismerik a viszályt és erőszakot, és 1000 évig is elélnek, ha - az életet megunva - le nem vetik magukat egy szent szikláról a tengerbe.

A legtöbb történész a fennmaradt leírások nyomán Észak-Szibéria, Alaszka vagy Grönland térségére teszi a mitikus földterületet egy olyan korba, amikor az északi sarkköri térség még nem a mai fagyos világ, hanem viszonylag enyhe klímájú, lakható vidék volt. Több tudós a Grönlandtól keletre található tengeralatti platót tartja számon Hyperborea helyeként, mely egy jól körül-határolható kiemelkedés, s korábban bizonyíthatóan szárazföld volt.

Annak ellenére, hogy a világ egy egyébként fagyos részén helyezkedett el, Hyperboreáról úgy hitték, hogy napsütéses, mérsékelt éghajlatú és isteni áldással megáldott föld.