NÁRAY TAMÁS

Náray Tamás festészeti életműve a kortárs absztrakt expresszionizmus és a neo-modern lírai absztrakció szintéziseként határozható meg. Az utóbbi évtized nemzetközi kiállítási praxisának fényében egyértelművé vált, hogy autonóm festészeti diskurzusa egy mélyen intellektuális, koncepcionális alapokon nyugvó, unikális képi univerzum, mely napjaink elismert képzőművészévé emelte a személyét.

Náray Tamás stílusjegye

A transzcendentális absztrakció: Náray festészete szakít a leíró, figurális reprezentációval. Nem a látható valóság leképezésére, hanem a transzcendens tapasztalatok, a kollektív tudattalan és a kulturális archetípusok vizuális rögzítésére törekszik. Képeinek kompozíciós rendje a gesztusfestészet és a színmező-festészet határvonalait feszegeti.

Strukturális anyagkezelés és kolorizmus: Az olaj, a féldrágakő és a nemesfém-pigmentek rétegzésével a vászon felülete plasztikus, háromdimenziós textúrává lényegül át. A fényvisszaverő felületek és a mély, abszorbens tónusok kontrasztja mind a reneszánszban alkalmazott aranyozási technikák, mind pedig a barokk-kori illuzionisztikus fény-árnyék hatások modern, nonfiguratív átirataként is értelmezhető.

Ciklikus szemlélet és magánmitológia: Náray életművének szerkezete historizáló (Mezopotámia - Az antik világ legendája, Elvesztett Istenek - Kalandozás az ókori görög mitológiában, A Római Császárság kora - A történelem és a mítoszok nyomában, Bizánc  - A halhatatlanság bölcsője, Hispánia - A korona évszázadai, Nagy Sándor ‚Imperator Ultimus’ - Érző ember a héroszi arkanum mögött), és szakrális (Ószövetség I-II. - A bibliai teremtéstörténet, avagy a múlt próféciái, illetve a sorozat III. része - Az örökkévalóság titkai nyomában, Bölcső, 1825 nap - A második aranykor, A Fény története) ciklusokra tagozódik. A művész nem izolált esztétikai objektumokat hoz létre, hanem egy koherens, önmagára reflektáló koncepcionális narratívát - egy vizuális „saját” mitológiát épít.