NÁRAY TAMÁS MEGVÁSÁROLHATÓ FESTMÉNYEI
A képernyőn megjelenő színek eltérhetnek az alkotások, nyomatok valódi színárnyalataitól a kijelzők és videókártyák eltérő tulajdonságai/beállításai miatt!
Az út
- 100 x 100 cm
- Olaj-arany- vászon
- Keletkezés helyes és ideje: Sitges, 2026
- Az alkotás a "Fény" sorozat része
- MEGVÁSÁROLHATÓ

Szabadulás
- 100 x 100 cm
- Olaj-arany- vászon
- Keletkezés helyes és ideje: Sitges, 2026
- Az alkotás a "Fény" sorozat része
- MEGVÁSÁROLHATÓ

A diadal
- 100 x 100 cm
- Olaj-arany- vászon
- Keletkezés helyes és ideje: Sitges, 2026
- Az alkotás a "Fény" sorozat része
- MEGVÁSÁROLHATÓ

Kié a trón?
- 91x91 cm
- Olaj-arany-vászon (oil-gold-canvas)
- 2024 Sitges/Barcelona

Az alkotás - noha egészen a Római Császárság koráig vezet vissza -, aktuális kérdéseket is feszeget.
Amikor Romulus Augustulus trónfosztása bekövetkezett, véget ért a dicsőséges Nyugat-Római Birodalom, melynek megdönthetetlenségét minden más uralkodó is elismerte. A képmezőt ívelten kettéválasztó és a magasba törő, széles sárga festékfolyam megváltoztathatatlannak és örökérvényűen ragyogónak tünteti fel a hatalomhoz vezető utat. Az ezt két oldalról keretező fekete sávok egyszerre mutatják a hatalmi úton feltörekvők elszigeteltségét, és lekötelezett védelmét a külső hatásoktól. Azonban a világról való leválás nem sok jót ígér. A kompozíciót uralni vágyó karmazsin és éjkék tónusú gomolygó felületek szinte kiemelkedve a képmezőből fenyegetik a talmi fényű hatalmi utat, a kérdést harsogva: Kié a trón?
Skarlátbetű - parafrázis
- 100 x 120 cm (a keret nélkül)
- Olaj-arany-vászon
- 2026, Sitges/Barcelona
- MEGVÁSÁROLHATÓ

A zarándoklat
- 100 x 81 cm
- Olaj-arany-vászon
- 2025, Sitges/Barcelona
- Az alkotás a "Nagy Sándor 'Imperator Ultimus' - Titkok és igazságok" ciklus része
- MEGVÁSÁROLHATÓ

Az „A zarándoklat” című festményben a vászon maga válik színpaddá, ahol a mítosz és a történelem összeérnek.
Alekszandrosz útja a Szíva-oázisba nem egyszerűen földrajzi mozgás, hanem szakrális átkelés, egy emberi sors átlépése az isteni rend felé. A festmény első pillantásra széttöredezett, nyugtalan felületei erről az átmenetről mesélnek: a vörös a küzdelmek hevét és a test gyötrelmét, a sárga az isteni fény ígéretét, míg a fehéres, kőzetre emlékeztető alap az örök, szilárd sivatag időtlen arcát idézi.
A fekete, lefelé csorgó vonalak a halál közelségének élményét, a test kimerültségét, a lét bizonytalanságát hozzák közel a nézőhöz. Mintha a vászon maga is kiszáradna, porladna, mint a vándor ajka a forró homokban. És mégis: a sötét nem elnyel, hanem átvezet - kapuként szolgál, amely mögött ott ragyog a Napisten arany fénye, a cél, a beavatás ígérete.
A zarándoklatban a valóság és a látomás, az emberi gyengeség és az isteni támogatás összefonódik. A festményben sincsenek éles határok: a színek egymásba mosódnak, elfolynak, elkenődnek. Ez az oldódás maga a szakrális élmény, ahol az ember elveszíti a földi koordinátáit, hogy megtalálja a helyét az istenek rendjében.
Az „A zarándoklat” így válik a kitartás és a belső erő allegóriájává: Alekszandrosz - és minden néző - számára az út üzenete az, hogy a legnagyobb győzelem nem a világ meghódítása, hanem önmagunk és a végzet közötti harmónia megtalálása.