ÓSZÖVETSÉG III.

Az örökkévalóság titkai nyomában

Náray Tamás most az Ószövetség világába viszi el a nézőt, immár egy érettebb festő, egy másik kor és egy másik ember tekintetével. 

Festészete egyszerre hordozza a klasszikus mesterség tudását, a színek elementáris erejét és az absztrakció védjegyévé vált szimbólumainak szabadságát, miközben az arany visszatérő jelenléte a mulandón túli világot idézi meg.

Az Ószövetség III. a művész eddigi ontológiai és metafizikai kutatásainak összefoglalója. A ciklus szervesen kapcsolódik a teológiai ikonográfia absztrakt újraértelmezéséhez.

A Genezis mint pikturális aktus: A sorozat darabjai a teremtés kozmikus és spirituális pillanatát ragadják meg. A kompozíciókon a káosz és a rend, a sötétség és a fény dichotómiája feszül egymásnak. A képfelületen megjelenő robbanásszerű textúrák és a strukturált színmezők magát a teremtést, mint pikturális aktust modellezik.

Az arany mint metafizikai kód: A bizánci ikonfestészet és a középkori művészet hagyományait megidézve az arany a megfoghatatlan, isteni Fényt, a transzcendencia immanens jelenlétét szimbolizálja a modernitás vizuális nyelvén.

Ikonográfia narratíva nélkül: Náray az ószövetségi ciklusok esetében képes a bibliai szövegek morális és drámai súlyát közvetíteni anélkül, hogy illusztratívvá válna. A képek affektív és intellektuális állapotokat - a hitet, az ígéretet, a próféciát és a végzetet - közvetítenek a néző felé.