A klasszikus fegyelem és a romantikus fantázia kettőse aNimfák otthonacímű alkotás. A tájképfestészet hagyományos eszközeivel megjelenített végtelen ég kéklő fátylán átszűrődő, kristályszínekkel felragyogó látóhatár és az alatta háborítatlanul csillogó víztükör két, egymásba fonódó alakzata olyan virágkoszorút formál, mely szimbolikusan a teremtés csodáját vetíti elénk. A képmező alsó részéből előtűnő, kiismerhetetlen mélység tápláló erői olajzöld harmatpermettel éltetik a nimfák rejtekhelyeit. A hegyek, völgyek, erdők, bércek tündérei istenek kísérőjeként, héroszok szerelmeseként a szépség és termékenység múzsái. A súlytalan lebegésben tartott kompozíciót, az opálos ékkövekhez hasonlatos textúrát ezerszínű szirmokba omló motívumok teszik meseszerű látomássá.
